„Erre
megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: Az a
kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól
lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.”
Máté
evangéliuma 21:42
Volt
egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a
szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Azután
az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik
országba.
Amikor
eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy
hozzák el a termésből neki járó részt. A bérlők azonban
megragadták a tulajdonos szolgáit és megverték őket. Volt olyan,
akit meg is öltek, megint másokat megköveztek.
Ezután
a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is
ugyanúgy bántak. Végül a gazda azt gondolta: „A fiamat talán
meg fogják becsülni!” Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.
Amikor
a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: „Nézzétek,
ő a szőlőskert örököse! Gyertek öljük meg, akkor miénk lesz
az öröksége!” Ezért megragadták a fiút, kidobták a
szőlőskertből, és meggyilkolták.
Milyen
jó, hogy távoli eseményeket ír le ez a példatörténet! –
gondolhatjuk magunkban. De vajon mi hogy állunk ezzel a kérdéssel?
Vajon megvetjük-e a szőlőskertbe küldött szolgákat, vagy
tisztelettel közeledünk hozzájuk? És mi a helyzet a Fiával,
Jézus Krisztussal? Vajon beépítjük-e lelki házunkba sarokkőként?
Mint
minden másban, ebben is könnyen megismételjük elődeink hibáit, ha nem
hozunk tudatos döntéseket, és nem küzdünk rossz szokásainkkal.
Becsüljük
meg az Isten szőlőskertjébe küldött szolgákat, de legfőképpen
ismerjük fel, és helyezzük az őt megillető helyre lelki
épületünk sarokkövét, Jézust!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése