1.„[A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik.]
2.Ő azonban így válaszolt nekik: „(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! 3.Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?)
4.E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.” Ezzel otthagyta őket, és elment.
5.Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6.Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
7.Ők pedig így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret!”
8.De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?
9.Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
10.A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
11.Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
12.Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”
Megtérésem előtt sokat vitatkoztam egy hívő barátommal teológiai kérdésekről.
Nagyon okosnak hittem magamat, és próbáltam sarokba szorítani ismerősömet a klasszikus kérdésekkel: ha Isten szereti a világot, miért van annyi szenvedés, mi lesz azokkal az emberekkel, akik egy olyan kultúrában nőnek fel, ahol nincs Biblia és soroltam tovább.
Tényleg érdekes kérdések ezek, de egyszer ez a barátom megkérdezte: téged tényleg a válaszok érdekelnek, vagy csak kifogást keresel arra, miért ne higgyél? Teljesen igaza volt, nem a bennszülöttek sorsa érdekelt az örökkévalóságban.
Abban a lelkiállapotomban én is hasonló lelkületű voltam, mint a farizeusok és a szadduceusok. Nem az igazságot kerestem, nem Jézust akartam megismerni, megérteni, hanem a saját igazamat, életemet akartam megvédeni.
Ahogy Jézus leleplezte kora képmutatóit, úgy zárkózott el előlem is a hamis szándékból feltett kérdéseimet hallva.
Rengeteg jelet és csodát tett Jézus a Galileai-tó partján. Akik hittel és őszinte szívvel mentek hozzá, azok elől sohasem zárkózott el.
„Az Úr csodásan működik” című ének egy sora szépen összefoglalja az elmondottakat: „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”
(Merényi Zoltán)
Megtérésem előtt sokat vitatkoztam egy hívő barátommal teológiai kérdésekről.
Nagyon okosnak hittem magamat, és próbáltam sarokba szorítani ismerősömet a klasszikus kérdésekkel: ha Isten szereti a világot, miért van annyi szenvedés, mi lesz azokkal az emberekkel, akik egy olyan kultúrában nőnek fel, ahol nincs Biblia és soroltam tovább.
Tényleg érdekes kérdések ezek, de egyszer ez a barátom megkérdezte: téged tényleg a válaszok érdekelnek, vagy csak kifogást keresel arra, miért ne higgyél? Teljesen igaza volt, nem a bennszülöttek sorsa érdekelt az örökkévalóságban.
Abban a lelkiállapotomban én is hasonló lelkületű voltam, mint a farizeusok és a szadduceusok. Nem az igazságot kerestem, nem Jézust akartam megismerni, megérteni, hanem a saját igazamat, életemet akartam megvédeni.
Ahogy Jézus leleplezte kora képmutatóit, úgy zárkózott el előlem is a hamis szándékból feltett kérdéseimet hallva.
Rengeteg jelet és csodát tett Jézus a Galileai-tó partján. Akik hittel és őszinte szívvel mentek hozzá, azok elől sohasem zárkózott el.
„Az Úr csodásan működik” című ének egy sora szépen összefoglalja az elmondottakat: „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése