Jézus és tanítványai több mint ötezer embert vendégeltek meg öt kenyér és két hal segítségével. Milyen hatalmas dolog volt ez! A tanítványok nem csak szemlélői voltak Jézus csodájának, hanem személyesen együtt kellett működniük az étel kiosztásában is. Ezen férfiak számára Jézus csodáinak megtapasztalása nem számított újdonságnak. Sőt, szerintem magukat érett, odaszánt és megingathatatlan követőknek tartották, amikor azonban Jézus elküldte őket a tengerre egy kicsi halászhajóban, miközben Ő a hegyen imádkozott, a hitük igencsak próbára tétetett.
Minden csodás és békés volt, - a tanítványok hitét is beleértve -
mindaddig míg a vihar le nem csapott. Nem így vagyunk mi is? Nagyon
könnyű Istenbe hinnünk, míg az égbolt csodálatosan kék, és a halászháló
szakadozik a halak súlyától. De akkor is erősen kitartunk hitünkben,
amikor egy borzalmas viharban hánykolódó hajónk oldalába kapaszkodunk? A
tanítványok kétségbeesésükben segítségért kiáltottak, és Jézus a lehető
legtökéletesebb időben és módon meg is érkezett. Gyakran, a
tanítványokhoz hasonlóan, mi is megkérdőjelezzük Isten időzítését és
tetteit. Amikor értetlenkedve bizonytalankodunk, akkor hitünket gyakran a
félelem zsarnoksága alá helyezzük. Krisztus elszánt követői azonban
készek feladni a megszokott és ismert dolgokat az ismeretlenért, mert ők
úgy döntenek, hogy inkább Istent követik hitben járva, - nem pedig
látásban és emberi bölcsességben bíznak. A tanítványok félelmére Jézus
bátorítással válaszolt, és egy hívást intézett feléjük, kérve, hogy
hitben és engedelmességben lépjék meg az első lépést. Azonban a hajóban
egyedül Péter volt az, aki engedett a hívásnak, és hitben cselekedett.
Máté evangéliumának 14. fejezetéből a 28-29. verseket így olvassuk:
"Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg,
hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter,
kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé."
Mert a hitben járás azt jelenti, hogy készek vagyunk feladni azt, amit
látunk, a láthatatlanért és bizonytalanért. "A hit pedig a remélt
dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való
meggyőződés" (Zsidókhoz írt levél 11:1) Ez a vers a láthatatlan
dolgokról való meggyőződésről és bizalomról szól, mert ha valamit nem
látunk, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
John Paton és felesége misszionáriusok voltak a Csendes óceán egyik
szigetcsoportján. Egyik éjszaka ellenséges bennszülöttek vették körül a
missziós telepet azzal a szándékkal, hogy felgyújtják a házakat, a
házaspárt pedig megölik. Paton és felesége egész éjszaka imádkoztak,
kérve Istent, hogy erősítse meg hitüket. Hajnalban csodálkozva látták,
hogy támadóik egyszerűen sarkon fordulnak, és elmennek.
Egy év múlva a törzsfőnök keresztény lett. Paton megkérdezte tőle, hogy
azon a bizonyos éjszakán mi állította meg őket tervük véghezvitelében. A
törzsfőnök egy kérdéssel válaszolt: "Kik voltak azok a férfiak
veletek?" Paton így szólt: "Senki sem volt velünk, a feleségemmel
teljesen egyedül voltunk." Erre a bennszülött elmesélte, hogy katonák
százait látták csillogó öltözékben és kivont karddal védelmezve a
házaspárt. Isten nem csak készségesen, hanem örömmel is válaszol
kéréseinkre. Sajnos azonban nem mindig tetszik nekünk válasza.
Tapasztalt halászként Péter jól ismerte a bárkákat és a viharokat.
Azonban bizton kijelentem, hogy szerintem Péter még soha sem próbált meg
előtte vízen járni, különösen nem tajtékzó tengeren. De hát ez mit sem
számított, Jézus egyszerűen azt mondta: "Jöjj!" és ebben az egy szóban
egy világot átölelő igazság rejtőzött. Erő minden próbához és viharhoz,
bátorság minden jellegű konfliktus kezeléséhez, és az Isten jelenlétének
ígérete. Minden egybefoglaltatik ebben a szóban azok számára, akik
készek engedelmeskedni Jézusnak, elhagyják a bárka biztonságát, és
kilépnek az ismeretlen vízre, hogy Jézushoz mehessenek. Isten azonban
soha sem kényszeríti ránk akaratát. Engedelmességre hív bennünket, de a
választást teljesen ránk hagyja.
Péter az engedelmességet választotta, amikor lecsatolta szandálját,
felkötötte köntösét, és átlépett a bárka oldalán. Péter maga mögött
hagyta az "ismert dolgokat", a biztonságot, átlépett félelmein, és egy
mélyen gyökerező, Istenbe vetett hitben tette meg lépését. És ekkor
történt az, amit mindannyian megtettünk már életünk egy bizonyos
pontján. Levette szemét Jézusról és elkezdett süllyedni. Péter
segítségért kiáltott. Olyan szép látni, hogy Jézus azonnal kinyújtotta
kezét és megragadta Péter hadonászó karját. Én személy szerint
valószínűleg hagytam volna ezt a kétkedő tanítványt, jól megleckéztetve,
hogy egy súlyos kőhöz hasonlóan elnyelje a víz. Ám Jézus nem így
viszonyult hozzá. Mert a mindent elfedező kegyelem jelen volt, - a
viharban, Péter hitehagyásánál és a megmentésért való könyörgésben is. A
szeretet meghallotta Péter kiáltását, és az irgalom megmentette őt.
Hogy vagy, kedves barátom? Viharban hánykolódsz éppen egy bárka oldalába
kapaszkodva, azon töprengve, hogy vajon hol lehet Isten? Miért hallgat a
menny? Bensődet félelmek és kétségek szorongatják? Kiálts hát Istenhez!
Tedd meg hitben az első lépést, Ő eléd fog menni, és mindenképpen
találkozni fog veled.
Atyám, a szívemet kétségek szorongatják, és nagyon félek. Szeretnék
bízni Benned, Uram. Szeretném hitben megtenni a lépésemet, bízva abban,
hogy te ott leszel mellettem a legnagyobb szükségben is, de bevallom,
nagyon gyenge vagyok. Kérlek segíts, hogy meghalljam a hangod a dühöngő
hullámok zaja, és az emberi értelem tanácsa ellenére. Adj erőt, hogy a
körülményeim tengere ellenére is szememet mindig Rajtad tarthassam.
Jézus nevében, Ámen
Szerinted mit jelent Istenbe vetni a bizalmadat?
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy
adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne
is csüggedjen!
(János evangéliuma 14:27)
Szerinted a békesség irányítja az érzelmeinket, vagy inkább a helyén kezelt érzelmek biztosítják számunkra a valódi békét?
Lépd meg hitben az első lépést, és engedd, hogy Isten békessége uralja szívedet!
A békesség nem a konfliktus mentességet, nem is a gondok hiányát vagy
pedig a probléma-nélküliséget jelenti, mert a békesség nem egy érzés,
hanem egy Személy - Jézus Krisztus - és amikor igazán megismerjük Őt,
akkor tapasztalhatjuk meg a valódi békét. ÁMEN!
(Forrás: Girlfriends in God, Get out of that Boat, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014, Used with permission,http://www.girlfriendsingod.com/2014/get-out-of-that-boat-2/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése