Ennek megfelelően a bővölködést hirdető gyülekezetek élenjárnak a tizedfizetésben és a jótékony célú adakozásban egyaránt. A texasi Lakewood gyülekezet például 1 millió dollárt gyűjtött össze a Katrina hurrikánt követően. Az anyagi jólét azonban ritkán áll a keresztény prédikációk középpontjában. Sőt mi több, a hívők generációkon át a kereszténység velejárójának tekintették azt, hogy anyagilag szerényebb körülmények között élnek.
Az elmúlt évtizedekben azonban a pünkösdi karizmatikus mozgalom forradalmian új megvilágításba helyezte a Biblia jólétről szóló tanításait. Nézetük szerint Isten nem akarja, hogy a hívők nélkülözzenek, ahogy ezt Jézus is kijelenti az Újszövetségben: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek". Isten célja tehát nem az, hogy az emberek szegénységet, nyomort és szenvedést követően kerüljenek a mennybe, hanem már itt a földön jó dolgokat készített el a számukra.
A teológusok és egyházi vezetők egy része kétkedve fogadja ezeket a nézeteket. Véleményük szerint hamis elképzelés az, hogy Isten mindenkit jómódúvá akar tenni. Az emberek nem attól válnak értékessé, ha sok pénzük van. Több millió ember él példás hívő életet szerény anyagi körülmények között. S felteszik a kérdést, hogy ha a pünkösdiek tanítása igaz, akkor miért nem milliomos minden egyes keresztény?
Kételyeiket azzal is alátámasztva látják, hogy Jézus földi szolgálata során ideje nagy részét nem a gazdagok, hanem a szegények között töltötte, s a hegyi beszédben a következőket mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben". Emellett Jézus azt is kijelentette, hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni".
Azonban ha alaposabban tanulmányozzuk a fenti igéket, kiderül, hogy nem a gazdagság az, ami visszatarthat valakit az üdvösségtől, hanem az, ha az ember az anyagi javakat fontosabbnak tartja a mennyei kincseknél. Ugyanígy Pál apostol sem a pénzt, hanem a pénz szerelmét nevezi úgy, mint minden rossznak gyökere.
Ráadásul a gazdagság relatív fogalom. Joel Osteen pünkösdi pásztor úgy véli, hogy egy gazdag ember nem feltétlenül milliomos. Véleménye szerint Isten célja nem is ez, hanem az, hogy az emberek boldog életet élhessenek, és legyen elég pénzük ahhoz, hogy ki tudják fizetni a számláikat, hogy ne egyik napról a másikra éljenek, hogy ne kelljen mindenből a legolcsóbbat megvenniük, hogy be tudják iskolázni a gyerekeiket. Nem arról van szó, hogy minden hívő luxuskörülmények között élvezze az életet, hanem arról, hogy ne legyenek betöltetlen anyagi szükségeik.
Az anyagi jólét receptje persze nem csak annyiból áll, hogy az ember kíván valamit, Isten nevét háromszor kimondja, összecsapja a bokáit, és már meg is kapta, amit kért. Az Istent szorgalmasan kereső és követő hívőknek azonban mind van esélyük arra, hogy anyagilag egyre előbbre haladjanak. A számtalan példa közül egy John Adams amerikai férfi, akit Joel Osteen prédikációi inspirálták abban, hogy amikor 49 éves korában elvesztette az állását, egy sokkal jobbat találjon. Hitt abban, hogy Isten nem akarja azt, hogy családjával szűkösebb körülmények között éljenek, mint azelőtt, így eleve csak olyan állást pályázott meg, amely magasabb fizetést ígért, mint előző munkahelye. Az állást el is nyerte, és már az első héten magasabb jutalékot kapott, mint tapasztaltabb kollégái. Most végre megteheti, hogy új házat vásárol, gyerekeinek pedig lovakat vesz: „Nagyban gondolkodom, mert Isten is hatalmas. Egy hatalmas és mindenható Isten pedig nem akarja, hogy azok, akik benne hisznek, kevéssel is beérjék."
Képen Joel Osteen pásztor Lakewoodi Gyülekezet, Texas, USA
Az elmúlt évtizedekben azonban a pünkösdi karizmatikus mozgalom forradalmian új megvilágításba helyezte a Biblia jólétről szóló tanításait. Nézetük szerint Isten nem akarja, hogy a hívők nélkülözzenek, ahogy ezt Jézus is kijelenti az Újszövetségben: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek". Isten célja tehát nem az, hogy az emberek szegénységet, nyomort és szenvedést követően kerüljenek a mennybe, hanem már itt a földön jó dolgokat készített el a számukra.
A teológusok és egyházi vezetők egy része kétkedve fogadja ezeket a nézeteket. Véleményük szerint hamis elképzelés az, hogy Isten mindenkit jómódúvá akar tenni. Az emberek nem attól válnak értékessé, ha sok pénzük van. Több millió ember él példás hívő életet szerény anyagi körülmények között. S felteszik a kérdést, hogy ha a pünkösdiek tanítása igaz, akkor miért nem milliomos minden egyes keresztény?
Kételyeiket azzal is alátámasztva látják, hogy Jézus földi szolgálata során ideje nagy részét nem a gazdagok, hanem a szegények között töltötte, s a hegyi beszédben a következőket mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben". Emellett Jézus azt is kijelentette, hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni".
Azonban ha alaposabban tanulmányozzuk a fenti igéket, kiderül, hogy nem a gazdagság az, ami visszatarthat valakit az üdvösségtől, hanem az, ha az ember az anyagi javakat fontosabbnak tartja a mennyei kincseknél. Ugyanígy Pál apostol sem a pénzt, hanem a pénz szerelmét nevezi úgy, mint minden rossznak gyökere.
Ráadásul a gazdagság relatív fogalom. Joel Osteen pünkösdi pásztor úgy véli, hogy egy gazdag ember nem feltétlenül milliomos. Véleménye szerint Isten célja nem is ez, hanem az, hogy az emberek boldog életet élhessenek, és legyen elég pénzük ahhoz, hogy ki tudják fizetni a számláikat, hogy ne egyik napról a másikra éljenek, hogy ne kelljen mindenből a legolcsóbbat megvenniük, hogy be tudják iskolázni a gyerekeiket. Nem arról van szó, hogy minden hívő luxuskörülmények között élvezze az életet, hanem arról, hogy ne legyenek betöltetlen anyagi szükségeik.
Az anyagi jólét receptje persze nem csak annyiból áll, hogy az ember kíván valamit, Isten nevét háromszor kimondja, összecsapja a bokáit, és már meg is kapta, amit kért. Az Istent szorgalmasan kereső és követő hívőknek azonban mind van esélyük arra, hogy anyagilag egyre előbbre haladjanak. A számtalan példa közül egy John Adams amerikai férfi, akit Joel Osteen prédikációi inspirálták abban, hogy amikor 49 éves korában elvesztette az állását, egy sokkal jobbat találjon. Hitt abban, hogy Isten nem akarja azt, hogy családjával szűkösebb körülmények között éljenek, mint azelőtt, így eleve csak olyan állást pályázott meg, amely magasabb fizetést ígért, mint előző munkahelye. Az állást el is nyerte, és már az első héten magasabb jutalékot kapott, mint tapasztaltabb kollégái. Most végre megteheti, hogy új házat vásárol, gyerekeinek pedig lovakat vesz: „Nagyban gondolkodom, mert Isten is hatalmas. Egy hatalmas és mindenható Isten pedig nem akarja, hogy azok, akik benne hisznek, kevéssel is beérjék."
Képen Joel Osteen pásztor Lakewoodi Gyülekezet, Texas, USA
Lisa Sanyel-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése