Győztes élet: Szoktál ellenkezni az Úrral?

Én igen. Miért írom ezt most így? 

Egy rövid bizonyságot teszek arról, miért ne vitatkozzunk, miért ne ellenkezzünk az Úrral Tegyük meg bátran amit mond.

A múlt héten kinéztem a piacra. Nem olyan nagy területen van a piac, pár sorból áll. 

A nézelődést a legszélső sornál kezdtem, és úgy haladtam sorról-sorra. 

Megnéztem a nadrágokat, cipőket, virágokat, táskákat..... Nem állt szándékomban, hogy vásároljak, csak időtöltésnek szántam. Mire végignéztem mindent, ill. majdnem mindent, ezt azért írom, mert volt egy hely, ahol olyan ruhaneműt, kötött kardigánokat árultak, amit csak messzebről néztem, ill, csak egy pillanatra rávetettem a tekintetem. Na, mire végigjártam a piacot, már igencsak megéheztem. Gondoltam bemegyek a kisboltba, veszek egy-két zsemlét, vagy valami harapnivalót, meg egy ásványvizet. 

Na meg egy kicsit el is fáradtam és azt terveztem, leülök a padra a bolt előtt és megeszegetem a harapnivalómat. Már majdnem a boltnál voltam, amikor az Úr, azon a csendes, szelíd hangján szólt, hogy menj vissza a szélső sorba. Én hamar, gyorsan igyekeztem ezt elterelni magamtól. 

Mondtam is magamban, mert akkor még nem is figyeltem fel igazán arra, hogy az Úr szól, hogy minek menjek oda, ott már voltam, nem találtam semmi olyat, ami érdekelne. Aztán újra megszólalt az Úr. Menj vissza a szélső sorba. Én meg elkezdtem vitatkozni az Úrral. Nem megyek.

Már éhes vagyok nagyon, elfáradtam, leülök és eszek. És szépen lassan ballagtam a bolt felé. 

És megint szólt az Úr. Menj vissza a szélső sorba. Ekkor már teljesen biztos voltam abban, hogy az Úr szólt. 

Azt mondtam. Hát Uram, ha te mondod, visszamegyek. Így hát elindultam, de azt sem tudtam hova menjek, mit nézzek meg. Visszaértem a szélső sorba. Nem mentem sem a cipőkhöz, sem máshová, hanem egyenesen oda, amit a legelején még csak igazán meg sem néztem. 

Egyszerűen odavezetett az Úr. Ott ilyen kötött kardigánokat árult egy néni. 

Először csak nézegettem a kardigánokat, megkérdeztem az egyiknek az árát. Aztán csak úgy egyik pillanatról a másikra elkezdtünk a nénivel beszélgetni. Beszéltünk a színekről, hogy most az élénk, vidám színek a divat. 

A néni meg szomorúan elmondta, hogy ő nem vesz fel élénk színeket, mert 15 már, hogy elveszítette a férjét és egyszerűen nem tudja elengedni. Ráadásul a beszélgetésünk közben vettem észre, hogy a néni tolószékben ül, mert nem tud járni. A beszélgetés során elmondtam a néninek, hogy Isten nagyon szereti őt. Beszéltünk az Úrról, a férjéről, a mennyről. És megkérdeztem tőle, megengedi-e, hogy imádkozzam érte. És bizony megengedte. Tudjátok drága testvéreim, hogy az Úr olyan kegyelemmel volt ott a piacon. Közben a nézelődök ott jöttek mentek. Még olyan is volt, aki kérdezni akart ettől a nénitől valamit és türelmesen kivárta, míg imádkoztam érte. Az Úr az Ő szeretetével, kegyelmével annyira átölelte ezt a drága kis teremtést, hogy a könnyek folytak végig a néni arcán, de még az én arcom is könnyes lett.
Annyira hálás voltam az Úrnak. Annyira boldoggá tett és nagyon elszégyelltem magam, amiért vitába szálltam, ellenkeztem az Úrral.

Drága Testvéreim. Csak bátorítani tudlak arra, hogy ha mond valamit az Úr, hogy tedd meg, csak tedd meg akkor is, ha nem érted miért kell ide-oda elmenned. Ő tudja az okát és nem vezetget össze-vissza, hanem igen is célja és terve van veled is. Sokszor nem értjük, mit miért kell tenni, de ha engedelmesek vagyunk, nemcsak másnak szerzünk örömet, hanem a mi szívünk is megtelik örömmel és boldogsággal. Hálaadással, hogy most is áldás lehettem valaki számára
Legyél áldás a mai napon is Jézus nevében--Ámen