Hét témája: Idősen is munkálkodva
Olvasmány: Jób 32.
Nagy kár, ha Isten bölcsessége a generációk közötti szakadékba zuhan.
„Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.”
Magyarázat
Vitathatatlan, hogy minél többet él az ember, annál több tapasztalatra tesz szert. Ez törvényszerű, viszont csak egy tényező a több közül, amelyek együttvéve tehetnek bölccsé valakit (8. v.). A kor önmagában nem minősít – sem az agg-, sem az ifjú-. A bölccsé válás nem automatizmus. Látott már a világ bölcs fiatalt és balga öreget is (9. v.). Idevágó tény, hogy Jézus épp kisgyermekeket állított hitéleti példának hallgatósága elé...
Fiatalok! Mindezektől függetlenül Elíhú magatartásában főszerepet kap az idősebbek iránti tiszteletadás és előzékenység (6–7. v.). Alázata is nyilvánvaló, hiszen hosszas szabadkozás után kezd csak neki mondanivalójának a 33. fejezetben. Ez már önmagában is bölcs hozzáállás, amivel nem vallhat kudarcot az ember. Az ellenkezője viszont eleve arrogánssá és pökhendivé, ezáltal hiteltelenné tesz. Beszédünk tartalmára csak abban az esetben figyelnek, ha alapállásunk, indulataink, azaz a formai keretek jóindulatot ébresztenek. Ennek hiányában a legkiválóbb gondolataink is elutasításba ütköznek.
A gyülekezet intézményének sajátossága, hogy idősek és fiatalok egyenlő jogú tagokként alkotják. Viszonyuljunk bölcsen és szeretettel egymás felé!
(Várady Endre)
„Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.”
Magyarázat
Vitathatatlan, hogy minél többet él az ember, annál több tapasztalatra tesz szert. Ez törvényszerű, viszont csak egy tényező a több közül, amelyek együttvéve tehetnek bölccsé valakit (8. v.). A kor önmagában nem minősít – sem az agg-, sem az ifjú-. A bölccsé válás nem automatizmus. Látott már a világ bölcs fiatalt és balga öreget is (9. v.). Idevágó tény, hogy Jézus épp kisgyermekeket állított hitéleti példának hallgatósága elé...
Fiatalok! Mindezektől függetlenül Elíhú magatartásában főszerepet kap az idősebbek iránti tiszteletadás és előzékenység (6–7. v.). Alázata is nyilvánvaló, hiszen hosszas szabadkozás után kezd csak neki mondanivalójának a 33. fejezetben. Ez már önmagában is bölcs hozzáállás, amivel nem vallhat kudarcot az ember. Az ellenkezője viszont eleve arrogánssá és pökhendivé, ezáltal hiteltelenné tesz. Beszédünk tartalmára csak abban az esetben figyelnek, ha alapállásunk, indulataink, azaz a formai keretek jóindulatot ébresztenek. Ennek hiányában a legkiválóbb gondolataink is elutasításba ütköznek.
A gyülekezet intézményének sajátossága, hogy idősek és fiatalok egyenlő jogú tagokként alkotják. Viszonyuljunk bölcsen és szeretettel egymás felé!
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése