Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-VISZONYLAG JÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 18,18-23

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" 21 Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó egyedül csak az Isten."

(Lk 18,19)

Jézus kérdése meglep bennünket: "Miért mondasz engem jónak?" Ha Jézus Krisztust nem hívhatjuk "jó Mesternek", akkor egyáltalán nincsen ilyen, hogy jó mester. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." De hát Jézus nem Isten örök Fia? Nem maga a Biblia mondja egy bizonyos Józsefről és egy bizonyos Barnabásról, hogy ők jó (ill. jámbor) emberek voltak? (Lk 23,50 és ApCsel 11,24 a Károli fordítás szerint. Az újford. szerint: derék. A ford. megj.) Jézus nem tagadja, hogy ő jó, de helyesbíti a hozzá forduló fiatalember egysíkú látásmódját. Ennek a gazdag ifjúnak meg kell tanulnia, hogy nagyon óvatosan bánjon ezzel a szóval, hogy "jó". A fiatalember egy jellegzetes vallásos moralizmust képvisel, amely folyamatosan fertőz minket is. A jósággal kapcsolatos elgondolásaink azon alapulnak, ahogy másokkal mérjük össze magunkat. Ezen az alapon kapjuk egymástól és adjuk egymásnak a minősítéseket, éppen úgy, ahogy az iskolában az osztályzatokat általában a többi tanuló teljesítményéhez viszonyítva adják. De Jézus az embert mindig Isten elé állítja. "Senki sem jó, egyedül csak az Isten." Arra tanít bennünket, hogy Istennek a mi életünkre vonatkozó akarata felől kérdezősködjünk. Amikor Krisztus kijelentette Isten akaratát a fiatalembernek ("Add el minden vagyonodat ... és kövess engem"), akkor ő úgy találta, hogy a követelmény túl magas. Amikor hittestvéreihez viszonyította magát, nem vallott szégyent ("Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva"). De az új követelmény hasonlíthatatlanul magas volt. Minden ember Isten jelenlétében él. Hittestvéreink nem állíthatnak fel számunkra irányadó mércét. Mi sem ragaszthatjuk egymásra a "jó" vagy a "jobb keresztyén" jelzőt. A mi jutalmunk az Úrtól van. Aki ismeri az "igaz Bírót", azt nem veszik le a lábáról az emberi elismerések. De ugyanilyen okból az emberi ítélkezés sem végleges.