Varga László: Isten asztaláról

"Egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint..."      Máté 25,14-30

Isten teljes bizalommal nagy vagyont bíz mindnyájunkra: észt, erőt, tehetséget, tudást, családot, munkát, valamennyi tulajdont, kinek-kinek képessége szerint. Csak annyit kell tudnunk, hogy ez a ránk bízott vagyon nem a miénk, hanem mindenestől az Övé. Mi csak annyiért felelünk, amennyi ránk bízatott. Élhetünk vele, mintha a miénk lenne. Élvezhetjük gyönyöreit, használhatjuk értékeit, de számadással tartozunk érte. A tálentum hatalmas érték. Olyan nagy, hogy egyben használhatatlan. Fel kell váltani ahhoz, hogy élni, gazdálkodni lehessen vele. Istentől kapott képességeinket a szolgálat aprópénzére kell felváltanunk, hogy értéke szaporodjék. Mivel fogsz Urad elé állni, amikor megkérdi, mire használtad a kegyelmét, a rád bízott kincseket?

Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több tálentumot szerettem volna kapni Tőled és az élettől. Bocsásd meg, ha nem értettem meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a felelőssége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen.