Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÁBRÁM LETT A VESZTES?

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 13,14-18 14 Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16 Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. 17 Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.  "Az Úr ezt mondta Ábrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl a tekintetedet és nézz szét... Ott is épített oltárt az Úrnak" (1Móz 13,14 és 18) Mit érzett Ábrám, amikor Lót a vidék legjobb részét választotta, amelyik Isten ígérete szerint Ábrámé lett volna? Isten népét nehéz megérteni, különösképpen is olyan körülmények között, amikor szomszédaik részéről sérelem éri őket. Jézus ezt a tanácsot adta: "Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is." (Mt 5,40) Ha annyira odáig vannak egy százforintosodért, adj nekik kettőt. Megértjük ezt a magatartást? Vagy megvetjük? Voltak az ókornak más tanítói is, akik ugyanezt tanácsolták tanítványaiknak. De ott az érvelés a következő: "Fölül kell emelkednetek a kaparj kurta, neked is lesz világias magatartáson. Vigyék csak azt, ami értéktelen." A gőgös, a megvető magatartást ajánlották. Jézus tanításának más a vonatkoztatási rendszere. A mennyben kincset gyűjtő ember életstílusát követeli tőlünk (Mt 6,20). Az olyan emberét, aki független a földi javaktól. Erről beszél Pál így: "akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele". (2Kor 7,31) Isten Ábrámhoz lép, miután Lót elvált tőle. Isten megismétli az ígéret igéjét: "Emeld föl tekintetedet..." Isten mindig azzal vigasztal meg minket, hogy megismétli Igéjét. Azt akarja, hogy tekintetünket a megígért jövőre szegezzük és a jelenben a hit erőforrásából éljünk. Amikor Isten velünkléte és ígéretei jelentik nekünk a gazdagságot, akkor szívünk nem tapad egyéb kincshez. Az 1Móz 13 rész utolsó soraiban megpillantunk egy keveset ebből a titokból. Ábrám néhány követ szed fel a sovány talajról, hogy oltárt építsen. Mert az Istennel élő ember életútja nem a nyomorból a meggazdagodásba vezető út. Mégcsak nem is az, hogy a jóból a jobbon keresztül a legjobbig jut. Nem. Az ilyen ember az oltártól az oltáron át Istenhez érkezik.