Lássátok, milyen szeretetet adott nekünk az Atya!
Gondoljatok arra, mik voltunk és mi minden fordul elő nálunk még most is, ha a bűn minket izgat és hatalmat akar rajtunk venni. Azért csodáljátok azt, hogy Isten nektek megkegyelmezett!
„Isten fiainak” hívattattunk. Milyen benső rokonság van a fiúságban és milyen magasztos kiváltsággal jár az! Milyen gondviselést és gyöngédséget élvez a fiú az Ő Atyjánál és milyen szeretettel van az Atya az Ő fiához! Mi mindazt, sőt még többet nyerünk a Jézus Krisztusban.
Első szülött szenvedő testvérünk ideig tartó megaláztatása és gyalázata dicsőségünkre szolgál. „Azért nem ismer minket e világ, mert nem ismeri Őt”.
Mi szívesen leszünk lenézettek, vele együtt az Ő megalázkodásában, hogy aztán majd vele fel legyünk magasztalva.
„Szerelmeseim, most Isten fiai vagyunk”. Ezt könnyű elolvasni, de nem olyan könnyű érezni. Milyen a te szíved ma? Talán az aggodalom sötét éjében botorkálsz? A romlás terjed szívedben, a kegyelem pedig már csak pislog lelkedben, mint az összetiport szikra? Hited kezd elfogyni? Ne félj, mert belső életed forrása úgysem a te tapasztalataidból és érzelmeidből fakad.
Csupán a Krisztusban vetett bizodalom táplálhat téged. Habár minden ellenünk tör, - a legmélyebb gyász közepette, úgy a völgyben, mint a hegyen – mégis csak „Isten fiai vagyunk”.
„Ó”, mondod, „nézd, hogyan vagyok öltözve! Erény nem ékesít engem. Igazságom sem ragyog szép pompában.”
De azért, csak olvasd a következőket: „Még nem tudjuk, hogy mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor Ő megjelenik, hasonlatosak leszünk Őhozzá.” A Szentlélek meg fogja világosítani elménket és Istennek ereje megdicsőíti testünket; s akkor „meglátjuk Őt, ahogy van.”
„Istenfiak, ott örökösök,
Mint Jézus tulajdonai.
Ó segíts e kincset megnyerni!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése