Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes kiment atyjafiaihoz és látta az ő nehéz munkájukat, s látta, hogy egy egyiptomi férfi üt egy héber férfit. Mózes agyonütötte az egyiptomit és elrejtette a homokba.      2.Móz. 2,11-15

Mózes első útja, amiről a Szentírás beszámol, testvéreihez vezetett. Mint egyiptomi herceg az ország legelőkelőbb társaságait kereshette volna, de szíve a rabszolga Izraelhez, testvéreihez vonzotta. Ez jó jel volt. - Pálról is azt olvassuk később, hogy utazásai során először mindig a testvéreihez ment, s nagyon boldog volt, ha testvérekre talált. - Idegen helyen hová vezet az első utunk? Igénk Mózes irányított figyelméről is beszél útja során: "látta az ő nehéz munkájukat". Mózesnek volt szeme testvérei nyomorúságának meglátására. - Megváltónkról mondja az evangélium: "Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszóródva, mint a pásztor nélkül való juhok" (Mt.9,36). Jézus igazi tanítványainak mindig ilyen a tekintetük. Livingstone látta a rabszolgák nyomorúságát és megkezdte a harcot e gyalázat ellen. Seld báró látta az iszákosok nyomorúságát és elkezdődött az alkohol elleni küzdelem. Jó nekünk, ha meglátjuk testvéreink terheit. Igénk azonban Mózes első hibájáról is beszél. Látja, hogy egy egyiptomi igazságtalanul bánik egy héber férfival. Vére forrásba jön. Agyonüti az egyiptomit és elrejti a homokba. Önmaga előtt azzal a gondolattal igazolja tettét, hogy a nép ebből meg fogja érteni, hogy Isten az ő keze által szerez szabadulást (Csel. 7,25). Mózes nem veszi észre, hogy őt ebben rejtett gőg vezette, és nem az Isten akarata. Testi buzgóság levághatja a Málkus fülét (Jn.18,10), homokba temetheti az egyiptomit, de el nem hozza Isten szabadítását!