Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A Fáraó lánya meglátta a ládácskát a sás között, s elküldte szolgálólányát és kihozatta azt... És felnevelkedett a gyermek és vitte őt a Fáraó lányához és fia gyanánt lett annak.      2.Móz. 2,5.10

A földi életben Isten munkája és az emberi cselekedetek gyakran csodálatosan egymásba fonódnak. Ha az ember az Istentől adott alkalmat kihasználatlanul elszalasztja, ezzel súlyos, talán örökké tartó bajokat szerez magának. Mózes megmenekülésével három nagy alkalmat ad Isten, s mind a három fel is ismertetik. Első alkalom Mirjámé. Látja, hogy jön az egyiptomi királylány az udvarhölgyeivel. A király lánya felfedezi a gyermeket, s a következő pillanatban már Mirjám ott áll előtte. Minden meggondolást félretesz, és oda mer állni szegényes ruhájában az előkelő, pompás öltözetű hölgyek elé. Nem fél annak az embernek lányától, aki népének fiait megöleti, s merészel irgalmat kérni. A testvérkéje iránti szeretet ad neki erőt arra, hogy az adott pillanatot jól kihasználja. A másik nagy alkalom a Fáraó lányáé. Gyorsan kell határoznia. Előhozatja a ládácskát. Kinyitja és sír benne egy kisfiú. Szíve figyelmezteti a könyörületre. Mirjám előtte áll és így szól: "Elmenjek-e és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket"? Szabad annak a Fáraó leányának, aki a zsidókat ki akarja irtani, egy zsidó gyermeket a királyi palotába hozni? A királylány kihasználja az alkalmat, és irgalmasságot mer gyakorolni. Ez a tette örökkévaló áldást jelent. A harmadik, a legfelelősségteljesebb alkalom és feladat Mózes anyjáé. Fiának első életéveiben beleplántálja az atyái hitét gyermekébe olyannyira, hogy azt a buja pogány királyi udvar sem tudja belőle kiirtani többé. Mit csinálunk mi hasonló alkalmak adtán?