A Bibliában két kapuról vagy ajtóról olvasunk, amelyen be kell lépniük azoknak, akik a mennybe mennek.
Az egyik a hit ajtaja. Ezt az ajtót Isten a pogányok számára nyitotta meg. Ez az ajtó Jézus Krisztus. Erről a János 10-ben olvasunk: "Én vagyok az ajtó". Ezen az ajtón át jut az ember Isten kegyelmességébe és irgalmasságába. Ezen az ajtón át találja meg az ember az Ő vérében való hit által a bűnbocsánatot. Akkor az ember az örök élet reménységében él. "Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik" (Ján 10:9). Az aki Jézus Krisztuson, mint ajtón megy be, azt irgalmasság fogadja és örökli az örök életet.
Van még egy másik kapu vagy ajtó is. Textusunkban kapuról van szó, a következő versben pedig ajtóról van kétszer is szó. Mindkettő a mennybe jutásra céloz, a mennyei lakóhelyre való bejáratra. Ezt a nevet adta annak Jákób is, amikor azt mondta, hogy Bétel az Isten háza. Bétel volt számára a mennybe való bejárat. Jákób létrájának egyik vége Bételben állt, a másik vége a menny kapujáig ért. Jákób létrája Krisztus jelképe. A létra nem a menny kapuja volt, hanem az egyháznak ehhez a kapuhoz vezető útja.
Ezt a kaput Paradicsomnak is nevezik. Amikor a Krisztussal együtt megfeszített lator azt mondta: "Uram, emlékezzél meg énrólam, amikor eljössz a te országodba!", ezt a választ kapta: "Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban" (Luk 23:42.43).
Ez egyúttal az a hely is, amelyről Pál azt vallotta, hogy elragadtatott a harmadik égig, a paradicsomba. Ott kimondhatatlan beszédeket hallott (2Kor 12:2.4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése