"Örökkévaló Isten az Úr... nem fárad és nem lankad el" (Ézs 40,28). |
Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak. A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye. Hogy kimerülsz-e vagy nem, az attól függ, honnan meríted az erőutánpótlást. Jézus azt mondta Péternek: "Legeltesd az én juhaimat", mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erőutánpótlásra, különben kimerült leszel. Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle. A szó szoros értelmében "kiszívnak", ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk. Kimerültségbe vitt az az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e vagy Jézus Krisztus váltsága? Újra meg újra nézz vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt? Nincs jogod azt mondani; "Uram, úgy ki vagyok merülve!" Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen. Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erőtartalékod is Istenben legyen. "Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7). |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése