Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Az ember vaksága és Isten kegyelme

"Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. "

(Ezékiel 33, 11)

"Miért akarnátok meghalni, Izrael háza?" kérdezte egykor a próféta. Igen, vajon miért állnak ellen a megtérésnek, miért zárkóznak el az emberek előle vagy legalábbis halogatják, amennyire csak tehetik? Miért van az, hogy az igazság komoly bizonyságtevőit, akik bűnbánatra hívnak, egy korszakban sem szerették a tömegek, sőt félreismerték és szidalmazták őket? Jeremiás így kesereg: "Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet." Miért ez az ellenszenv? A megtérés alkalmával az ember elveszti önállóságát, akaratát kiszolgáltatja Istennek, lekerül a trónról és az Úr Jézus jut uralomra. Arra persze nem gondol az ember a maga tragikus vakságában, hogy ez az annyira áhított önállóság és agyonmagasztalt szabadság valójában méltatlan rabszolgaság és hogy mi valamennyien a gonosz kívánságok és szenvedélyek megalázó uralma alatt élünk. - Amikor az Úr Jézus Pált szolgálatra küldte el, ezt szabta ki első feladatául: "hogy megnyissad szemeiket" - mert csak ekkor tudnak az emberek a sötétségből a világosság felé, a sátán hatalmából az élő Isten felé fordulni. Nincs fogalmuk arról, mennyire sötétek, sőt ellenkezőleg: felvilágosultaknak tartják magukat, a sátánnal kapcsolatban csak gúnyolódnak és nem tudják, hogy hatalmában vannak. A megtérés az egyetlen életre, célra vezető út. Vele kezdődik az élet. Ahelyett, hogy kerülnénk a megtérés útját, inkább hálásnak kellene lennünk, hogy Isten megengedi a megfordulást; nem zárja be előttünk az ajtót. És ha keskeny is e kapu, úgy nem tudunk valami kényelmesen besétálni rajta, mégiscsak kapu. Isten nyitotta fel azt, hogy belépjünk rajta. Esküvel biztosít bennünket arról, hogy ez az ő akarata. Milyen vigasztalás ez a bűnösnek, akinek szemei megnyíltak s most ismeri csak fel igazán, milyen messzire került Istentől és milyen mélyre süllyedt a romlásban. Bűne ijesztő módon tornyosul előtte; nem látja a menekülés lehetőségét, csak a biztos pusztulást. De akkor így szól az örömüzenet: Isten nem akarja a bűnös halálát. Azt akarja, hogy megtérjen és éljen. A megtérést nem engedheti el nekünk. Előtte a gonosz nem állhat meg. De aki szívből megtér, annak Isten a maga kegyelmes arcát mutatja meg.