Az Isten szerinti gondolkodás sok fölösleges aggodalomtól óvja meg az embert.
„És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”
Magyarázat

A tanítványokra olyan „élmények” vártak, amelyeket minden embernek nehéz feldolgoznia. A szenvedés útját végigjáró Mester, akinek a követésére szegődtek, nem vonzó, sőt, tiltakozást vált ki még a szenvedés gondolata is. Az ember annyira lázad, hogy a Mestert is eltántorítaná bölcs és szerető szándékától.
Vannak az Isten által eltervezett utaknak nehéz szakaszai is. Nem a semmiből varázsol az Úr könnyű megoldásokat, hanem igazsággal, szeretettel és erővel megvívott csaták győzelmeivel építkezik. Minden csoda és megoldás mögött tervezés, áldozat és kitartás áll. Miért képzelnénk, hogy saját életünkben elkerülhető lesz az áldozat, a fáradság, a kitartás és az önmegtagadás? A Megváltó eszközkészletének ezek szerves részei. Mikor imádkozunk és Istenre várunk, azt várjuk, hogy ő valamit tesz, hatalmasan, szeretetből, ellenállhatatlant.
A megváltás műve kész, de a tanítványoknak szolgálat közben, később, használniuk kellett Jézus nehéz eszközeit is, ahogyan talán nekünk is. Ne lepődjünk meg, ha valamiért áldozatot kell vállalnunk, vagy keményen kell dolgoznunk! Isten világához ez természetesebben tartozik, mint a tétlenség.
By Kakuk Gyula