Napi áhítat-Senki sem tudja önmagát megmenteni

Olvasmány: Mk 8,34–38

Csak olyasmi menti meg az embert, ami jóval fölötte áll, amit semmi nem befolyásolhat. 

És ez egyedül Isten.

„Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Magyarázat

Emberi kísértés arra gondolni, hogy talán nincs Isten, ha nem látjuk nap mint nap igazságos döntéseit, az ártatlan védelmét, és a bűnös gyors felelősségre vonását. 

De mit is mondott az Úr Jézus? Fel kell készülnünk az igazságtalan helyzetekre, szembe kell néznünk a nehézségekkel is, nehogy csalódás érjen minket. Mulandó és örök viszonyrendszerben kell értelmeznünk önmagunkat. Nem magyarázatra van szükségünk a szenvedésre vonatkozóan, hanem az élet urára, a bűnbocsánatot osztó Istenre.
Ami igazán fontos, azt az Úr Jézus megtette kereszthalálával. 

Végül, ezen a földön mindent elvesztünk, hisz meghalunk. Ahogy a hétköznapi dolgainkban igyekszünk egészséges fontossági sorrendet tartani, bizonyos dolgokra jobban, másokra kevésbé ügyelünk. Bölcs, aki vigyáz az egészségére, körültekintő a kapcsolataiban és anyagi dolgaiban, közben sok aprósággal is törődünk, de ha kell, lemondunk azokról a fontosabbakért.
Ha komolyan vesszük a saját hívőségünket, apróságnak tartjuk akár anyagi helyzetünket, de még az egészségünket is ahhoz képest, hogy milyen állapotban van a lelkünk.