Carl Eichhorn: Isten műhelyében-A megtérés Isten műve

"A pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre. "

(Cselekedetek 11, 18)

A megtérés Isten ajándéka. Az ember nem akkor tér meg, amikor éppen eszébe jut. Izrael népének megtérési mozgalmát Jézus fellépte előtt Isten egyengette. Megtérési prédikátort támasztott. Felruházta őt teljhatalommal és Lelkének erejével. Ez volt Keresztelő János. Amint Isten ajándékozza az igazság tanúit, akik egyenesen járnak, nem emberekre néznek, a bűnt nevén nevezik és kíméletlenül feltárják, éppúgy Isten az, aki megnyitja a szíveket és felébreszti a lelkiismeretet. Ha bűneid utolérnek téged és ellened tanuskodnak, ha szíved nyugtalanná válik és nyomás nehezedik lelkedre, ez a kegyelem munkája és világos bizonyítéka annak, hogy Isten meg akar szabadítani. Ne térj ki előle, állj az ő ítélete alá. Ne ellenkezz, mert Isten elkezdte benned munkáját. Isten egyéb eszközöket is alkalmazhat, hogy embereket megtérésre vezessen. "Isten jósága is megtérésre akar indítani téged" (Róm 2, 4). De sokszor éppen az élet megrendítő tapasztalatait használja fel. Nem egyszer álmok által rettenti meg az embereket. Általában az álmok megbízhatatlanok. Ha azonban az álom felrázza lelkiismeretedet és utána szorongást érzel lelked üdvössége miatt, akkor ez bizonyára Istentől van (Jób 33, 15-16). Milyen gyakran teszik a szenvedések és bajok készségessé a szívet arra, hogy meghallgassa az igazság üzenetét. De a súlyos csapások egyedül még nem térítik meg az embert. Azt az Ige végzi el. Jób könyvében olvassuk, hogy Isten súlyos betegség által hogyan tesz alapos próbára egy életet és engedi azt egészen a sír széléig. De azután egy angyal, azaz emberi alakban megjelenő isteni követ megmagyarázza Jóbnak ezt az egész isteni eljárást. Feltárja előtte az Úr útját, Isten megrendítő mondanivalóit, felfedi a bűn és szenvedés közötti benső összefüggést és arra inti őt, hogy keresse a megváltó kegyelmet. Az ilyen követek azonban nem túlságosan gyakoriak. Egy ilyen követ szájából jövő isteni útmutatás a szabadulás módjára irányítja figyelmünket (Jób 33, 19-29). Nem adhatunk eléggé hálát Istennek, ha a mi utunkba is küld valakit követként, talán életünknek egy különösen súlyos órájában. És ha az illetőnek igen megalázó dolgokat is kell mondania nekünk, akkor is fogadjuk el és hajoljunk meg Isten üzenete előtt. Ez az egyetlen mód, hogy kegyelemhez jussunk.