Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mózes agyonütötte az egyiptomit.      2Móz 2,12

Mózes az egyiptomi agyonütésével háromszorosan megfordította Isten rendjét. - Mózes egy külső ellenséget ütött agyon, a saját szívében lévő ellenséget pedig nem bántotta. Az egyiptomi robotmestert úgy megütötte, hogy meghalt, de a saját szívében lévő ellenségeket, amelyek pedig sokkal veszélyesebbek voltak, egyáltalán nem látta. Pedig ott volt a harag, türelmetlenség, dicsvágy és kevélység. Sokkal jobb lett volna, ha Mózes ezekkel szállt volna olyan döntő módon szembe, mint az egyiptomival! Ó, milyen gyakran ütjük mi a körülöttünk lévő ellenséget, ha sokszor csak gondolattal és szóval is, akkor, amikor a Lélek szava a saját szívünkben lévő ellenség ellen indítana! Az elsietett cselekedet után való napon Mózes két izraelita férfit talált, akik egymással verekedtek. Megkérdezte a bűnöst, miért vered a felebarátodat? Mózesnek ezt először nem önmagától kellett volna-e megkérdeznie?! Megkérdezhette volna magától: Miért ölted meg az egyiptomi embert, holott nem volt rá felhatalmazásod sem Istentől, sem emberektől?! Mózes a jogtalanságot másban meglátta, de önmagában nem. Ez nem volt jó tanácsadó! Isteni felhatalmazással csak az büntethet, aki saját bűnét kíméletlenül elítéli. Végül Mózes másokat akart bátorítani, holott magának sem volt igazi bátorsága. Maga is megfélemlett, amikor meghallotta, hogy tette kitudódott. - Testi bátorság nem elegendő az Isten országában. Mózes csak hosszú megaláztatás után tanult meg úgy élni, mint aki látja a láthatatlant (Zsid 11,27), s volt képes félelem nélkül a haragvó Fáraó elé állni, és bátorítani azokat, akik remegtek a Fáraótól. Aki nem magán kezdi, az másoknál sem ér el sokat!