6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?"
7 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."
9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.
10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,
11 és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."
12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.
13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia.
14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.
"Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, mind ama napig, melyen fölviteték." (ApCsel 1,1 és 2a, Rev. Károli ford.)
Lukács első könyvét úgy ismerjük, mint "Lukács evangéliumát". Saját szavai szerint Lukács írásai közül ez az első annak feljegyzése, amit Jézus "kezdett cselekedni és tanítani". Ezzel a szerző arra céloz burkoltan, hogy második könyvével folytatja Jézus történetét, ti. elmondja amit Jézus cselekedett és tanított, miután "felvitetett".
Az első könyv Jézus földi szolgálatával foglalkozott. Ez a szolgálat egy jászolban kezdődött és a mennybemenetellel ért véget. A második könyv Jézus mennyei szolgálatával foglalkozik. Ez a mennyei szolgálat a mennybemenetellel kezdődött és még tart ma is, mikor e szavakat olvasod. Ezért Lukács második könyve (ApCsel), midőn leírja Jézus még befejezetlen mennyei szolgálatát, azzal kezdődik, hogy részletesebben számol be a mennybemenetelről.
Láthatólag némely keresztyén ember úgy hiszi, hogy csak az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács és János) tartalmazzák Jézus cselekedeteit és tanításait. Talán az Újszövetség úgynevezett "vörös betűs" kiadásai erősítették ezt a nézetet. Mélységesen tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csak az evangéliumokban beszél, míg az ApCsel és az apostoli levelek azt mondják el nekünk, amit Péter, Pál és János tettek és tanítottak. Egy ilyen elképzelés azt bizonyítaná, hogy nem értjük az összefüggést Jézus földi és mennyei tevékenysége között.
Az Újszövetség azt állítja, hogy Jézus, miután befejezte földi szolgálatát, a világmindenség trónjára lépett. Onnan folytatja megváltói munkáját. Az a mód, ahogy folytatja munkáját, különbözik attól, ahogy munkálkodott földi szolgálata idején. De maga Krisztus az, aki továbbra is munkában van és tanít. A Bibliának az evangéliumokat követő részében a feltámadott Úr munkái és szavai jelentetnek ki nekünk.
Először meg kell tudnunk, hogy kicsoda az Úr, mit tett és mit tesz. Aztán majd meg tudjuk érteni, hogy mi a Biblia és mi az egyház.
"Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, mind ama napig, melyen fölviteték." (ApCsel 1,1 és 2a, Rev. Károli ford.)
Lukács első könyvét úgy ismerjük, mint "Lukács evangéliumát". Saját szavai szerint Lukács írásai közül ez az első annak feljegyzése, amit Jézus "kezdett cselekedni és tanítani". Ezzel a szerző arra céloz burkoltan, hogy második könyvével folytatja Jézus történetét, ti. elmondja amit Jézus cselekedett és tanított, miután "felvitetett". Az első könyv Jézus földi szolgálatával foglalkozott. Ez a szolgálat egy jászolban kezdődött és a mennybemenetellel ért véget. A második könyv Jézus mennyei szolgálatával foglalkozik. Ez a mennyei szolgálat a mennybemenetellel kezdődött és még tart ma is, mikor e szavakat olvasod. Ezért Lukács második könyve (ApCsel), midőn leírja Jézus még befejezetlen mennyei szolgálatát, azzal kezdődik, hogy részletesebben számol be a mennybemenetelről. Láthatólag némely keresztyén ember úgy hiszi, hogy csak az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács és János) tartalmazzák Jézus cselekedeteit és tanításait. Talán az Újszövetség úgynevezett "vörös betűs" kiadásai erősítették ezt a nézetet. Mélységesen tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy Jézus csak az evangéliumokban beszél, míg az ApCsel és az apostoli levelek azt mondják el nekünk, amit Péter, Pál és János tettek és tanítottak. Egy ilyen elképzelés azt bizonyítaná, hogy nem értjük az összefüggést Jézus földi és mennyei tevékenysége között. Az Újszövetség azt állítja, hogy Jézus, miután befejezte földi szolgálatát, a világmindenség trónjára lépett. Onnan folytatja megváltói munkáját. Az a mód, ahogy folytatja munkáját, különbözik attól, ahogy munkálkodott földi szolgálata idején. De maga Krisztus az, aki továbbra is munkában van és tanít. A Bibliának az evangéliumokat követő részében a feltámadott Úr munkái és szavai jelentetnek ki nekünk. Először meg kell tudnunk, hogy kicsoda az Úr, mit tett és mit tesz. Aztán majd meg tudjuk érteni, hogy mi a Biblia és mi az egyház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése