,,Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.,,
(Lukács 12, 32)
(Lukács 12, 32)
Akinek nagy a befolyása, erõs a hatalma és nagy számban állnak mögötte emberek, annak semmitõl sem kell félnie. Az Úr Jézus nyája azonban befolyásban, hatalomban és számban kicsiny. Leginkább csak a „kisemberek" tartoznak hozzá. És ezt a kicsiny nyájat is annyi farkas veszi körül. Nincs hiány ellenséges támadásokban és ellenállásban. Már Isten ószövetségi népe is felismerte: „Sokan szorongattak engem ifjúságomtól fogva." Ézsaiás pedig ezt mondja Isten népérõl: „Ó, te szegény, szélvésztõl hányt!" (54, 11). Éppen az ellenségeskedés, gúny és megvetés a fõoka, hogy ez a nyáj olyan kicsiny. A megaláztatásnak az útját nem sokan vállalják. - És mégis ennek a kicsiny nyájnak nagy és jó Pásztora van. Egyedül õ a jó Pásztor. Úgy szereti nyáját, mint önmagát; élete árán szerezte meg azt. Ismeri, gondozza és vezeti õket, bármennyi nehézség és veszély támad. Nem béres õ, aki elhagyja juhait, amikor a farkas jön, hiszen a juhok az õ tulajdonát képezik. Élete odaadása árán szállt értük síkra, értük él és senki õket a kezébõl ki nem ragadhatja. Az Úr Jézus mindenre felkészült. Bármilyen nagy az emberi ellenszegülés és tombolás ellene, õ arra is fel van fegyverkezve. Tehát vessünk el minden félelmet, mert többé nincs erre ok. A juhoknak csak egy dologtól kell félniök: hogy el ne kódorogjanak a pásztortól. Minden másról õ gondoskodik.
Kicsiny és gyenge ez a nyáj, de mégis erõs, mert erõs Pásztora van. Kicsiny és mégis nagy, mert a juhok nagy Pásztora vette õt gondjaiba. És egyszer elnyeri a királyságot is, mert az Atyának úgy tetszett, hogy éppen ennek a kicsiny nyájnak adja át majd egykor a királyi uralmat. Amikor ismét megjelenik a Megváltó, õvele együtt fognak uralkodni. Ez az Isten akarata s amit õ akar, annak úgy kell történnie. A kicsiny nyáj ellen minden oldalról vihar tornyosul és még mindig hátra van a legnagyobb vihar: az antikrisztus alatt bekövetkezõ szorongattatás. Úgy tûnik, hogy az majd végez is a nyájjal. De Istennek az az akarata, hogy megmaradjon és megkapja az országot. Egyszer majd felhangzik a kiáltás: „Halleluja! mert uralkodik az Úr, a Mindenható" (Jel 19, 6). Ekkor adja át az uralmat a kicsiny nyájnak. Valóban mindennel felér, hogy e kicsiny nyájhoz tartozzunk és vele együtt végig kitartsunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése