Mindennap az Ige fényében: AZ AJÁNDÉKOK SOKFÉLESÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,3-8



3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.






"Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban."
(Róm 12,4-5)


A megdicsőült Úr Jézus sok ajándékot adott egyházának. Néhány bibliai szakaszban találunk felsorolásokat ezekről az ajándékokról: prófétálás, nyelveken szólás, gyógyítás, szolgálat, tanítás stb. Ezek a felsorolások nem azonosak és nem is teljesek. Nem arra szolgálnak, hogy az ősegyház lelki javainak tökéletes leltárát adják.
Az ajándékok nagymértékben különböznek egymástól. Véleményünk szerint különböznek természetükben is. Például a "nyelveken szólás" esetében arra kell gondolnunk, hogy a Lélek hirtelenül hatalmába keríti az embert, de amikor a szolgálatot említi, hajlunk arra, hogy természetes képességre gondoljunk. És amikor Pál az egyházi tisztségviselőket is beveszi a felsorolásba (Ef 4), még inkább hajlunk arra, hogy emberi hivatalra gondoljunk, mintsem mennyei megajándékozottságra. A Szentírás azonban azt akarja, hogy tudjuk, ezek az ajándékok Krisztus adományai. A mennyből jönnek, mivel az Úrtól jönnek. Mennyei kegyelmi ajándékok, vagy "karizmák", amelyeket az Úr, vagy a Lélek szabadon ajándékoz.
Mindezek az ajándékok - melyek oly változatosak, mint az emberi test funkciói - csak egy célt szolgálnak: Krisztus testének az építését. Önmagukban értéktelenek. Értékessé csak akkor lesznek, ha használjuk őket. És a legértékesebb ajándékok azok, amelyek a legalkalmasabbak Isten egyháza építésére.
Nem szabad büszkélkednünk ajándékunkkal, sem nem szabad irigyelnünk a másnak adott kegyelmi ajándékot (3.v.). És persze az ember nem teheti a maga sajátos ajándékát annak mértékévé, hogy valaki keresztyén-e. Senki nem szólhat így: "Mivel én beszélek nyelveken, te pedig nem, te nem vagy keresztyén." Vagy: "Mivel én tanító vagyok, te pedig nem, te nem tartozol a Krisztus testéhez."
Az Úr a Szentléleknek ezeket a sajátos ajándékait az idő szükségének megfelelően, a keresztyének imádságai és az Ő szuverén tetszése szerint adja.
Bizonyos mértékig meg kell vitatnunk a kérdést ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell kérnünk. Mégsem kell túl sokáig vitatkoznunk Krisztus ajándékairól. Használnunk kell azokat.