Szégyellni az evangéliumot? Hogy is lehet feltenni ezt a kérdést? Az evangéliumot támadhatja, elvetheti, kinevetheti az, aki nem hisz benne. De szégyellni csak az szégyellhetné, aki magáénak érzi. Az ő részéről viszont az a természetes, ha büszkén, örömmel magyarázza mindenkinek, aki olyan szegény, sajnálnivaló, hogy nem ismeri. Hogyan lehet az, hogy a mai keresztyének tekintélyes része, azok, akik otthon vagy a templomban örömmel, bizalommal olvassák és hallgatják, a társadalomban alig-alig mernek beszélni róla? Szégyellik talán? Mitől félnek? A hit nem magánügy. Istennek ereje az, mely egyedül képes életet, boldogságot, örök életet nyújtani. Ha népünk és közösségünk nem tud újra boldog és büszke keresztyén lenni, vele együtt a mi titokban hívő unokáink éppen úgy elpusztulnak. Álljunk ki vele, büszkén, boldogan: Igen, én is Krisztusé vagyok. Élek és élni fogok, mert Ő az én Uram, a tied is, testvérem, nyisd ki a szemed, lásd meg erős Istenedet, te is fogadd el tőle az Életet!
Édes jó Atyám, nagyon szégyellem, hogy nincs elég bátorságom naponta, minden helyen és minden alkalommal büszkén és boldogan tenni vallást rólad. Mi, szemérmes keresztyének, soha nem tagadunk meg, vállaljuk hitünket, egyházunkat, templomunkat, ha kell, szolgálatot is benne, de idegeneknek, nem hívőknek csak ritkán tudunk hitünkről beszélni. Taníts meg arra, mikor kell szólni, arra is, hogy mikor kell arra vigyázni, nehogy a Krisztus szavai szerint "disznók elé dobjuk" hitünk gyöngyeit. Köszönöm, hogy gyermekeimet hitben nevelhetem. Köszönöm, hogy senki nem tiltja, hogy rendszeresen járjak igédet hallgatni. Köszönöm, hogy ha kell, vállalhatom az egyház gondjainak intézését is. És ha családomban naponta, vagy legalább hetenként együtt imádkozunk, annak örömét is neked köszönöm. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése