„Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”

Magyarázat

Akik tudják, hogy minden kegyelem, azok ezt gyermekeik megszületésében is áhítattal ismerik fel. Ajándék, gyümölcs és jutalom, mondja Salamon király. Egyiknek nem kívánt, a másiknak pedig csak vágyott. Valahol kidobott, kihasznált és megalázott, máshol elkényeztetett és bálványozott. Mihez kezdjünk gyermekeinkkel? Mihez kezdjünk Isten ajándékaival? Mihez kezdjünk Isten nekünk adott gyerme­kével, az ő Fiával?
Ha kaptál az Örökkévalótól gyermekeket, vedd a kezedbe, őrizd, szeresd, becsüld őket, és ne felejtsd el, hogy mindez kegyelem, hálával, de felelősséggel is tartozol értük. 

 Ne felejtsd el az ajándékozót, örökkévaló Istenedet, aki gyermekeiden keresztül épít téged, formálja jellemedet, örömre derít és megvigasztal. Azt parancsolja neked, szeresd őket úgy, mint magadat, és viselkedj velük úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. 

 Nem mindenki ölelheti saját gyermekét, de mindenki örülhet Isten Fiának. Ha nem kaptál saját gyermekeket, ne hidd, hogy mennyei Atyád kevesebbet tartogatott számodra. 

 Öleld magadhoz, szeresd és becsüld az Isten Fiát, akit szeretetből, ajándékul adott neked is. Aki nem tud mit kezdeni az Isten Fiával, az nem igazán fog tudni mit kezdeni gyermekeivel sem.

Ima:
Könyörögjünk, hogy az Úr ajándékaként tudjuk fogadni a születendő gyermekeket! (Zsolt 127,3–5)
(Nagy-Kasza Dániel)