Ádám és Éva teremtésükkor ismerték Isten törvényét. Szívükbe volt írva, és megértették kívánalmait. Isten törvénye már létezett az ember teremtése előtt. Feltételei a szent lényekre voltak alkalmazva; még az angyalokat is ez a törvény kormányozta. A bűneset után az igazságosság elvei változatlanok maradtak. Semmit sem vettek el a törvényből, és egyetlen szent előírásához sem lehetett hozzátenni. A törvény kezdettől fogva létezett és létezni fog az örökkévalóság szüntelen korszakain keresztül. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104.)
E törvény iránti engedelmességünk kötelezettsége a világnak szóló utolsó kegyelemüzenet középponti része. Isten törvénye nem új dolog. Nem létrehozza a szentséget, hanem megismerteti velünk, hogy mi a szent. Nem más, mint az irgalom, jóság és szeretet elveinek kifejeződése. Bemutatja az elbukott emberiségnek Isten jellemét, és világosan lefekteti az ember kötelességeit. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1104, 1105.)
Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, ezért minden értelmes lény boldogsága az igazság nagy alapelveivel való teljes összhangjától függ. Isten minden teremtményétől szeretetszolgálatot kíván – olyan szolgálatot, amely az Ő jellemének méltánylásából fakad. Nem leli örömét a kikényszerített engedelmességben, hanem mindenkinek szabad választást biztosít, hogy önként ajánlhassa fel szolgálatát. (Patriarchs and Prophets, 34.)
„Minden Ő végzése tökéletes...” Ami emberi tekintélyen alapszik, meghiúsul; de ami Isten változhatatlan szavának sziklájára épül, örökké megáll. (The Great Controversy, 288.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése