A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,9-11
10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
"Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus van bennetek, a test halott a bűn következtében, a Lélek azonban életet ad az igazság következtében."- (Róm 8,9-10)
Az Újszövetség azt tanítja, hogy mindenkiben van Szentlélek, aki Krisztusban van. Tévednek azok a keresztyének, akik úgy gondolják, hogy az embernek először Krisztusban kell hinnie, és később, mintegy magasabb fokára hágva a létrának, kapja a Szentlelket.
Természetesen igaz, hogy különbség van a Krisztushoz való közelségünk tekintetében és abban a mértékben, ahogyan átadtuk magunkat az ő Lelkének. Ha azt mondjuk, hogy "bennünk van a Lélek", ez nem ugyanaz, mint hogy "megtelítődni a Lélekkel". Ha "élünk a Lélek által", ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megtanultunk a "Lélek által járni" is.
Senki nem lehet azonban Krisztusban, hacsak nincs benne Szentlélek. Alapjában véve az egyetlen módja, hogy megtudjuk, valakiben van-e Szentlélek, az, hogy megkérdezzük tőle, miként gondolkodik Jézus Krisztusról (1Kor 12,3, Jn 4,2)
A Biblia olykor felváltva használja a Krisztus és a Szentlélek neveket. Ez történik a Római levél 8. fejezetének abban a részletében is, amelyet épp most olvastunk. "A Lélek bennetek" vagy a "Krisztus bennetek" kifejezések ugyanazt a valóságot jelentik. Arról van szó, hogy a halál állapotából az élet állapotába léptünk át. Testünk minden bizonnyal alá van még vetve a halálnak. Jelenlegi létformánk még nem hagyta el a bűn és a nyomorúság felségterületét. Ugyanakkor - már élünk. Ez az új élet Krisztusból árad, aki meghalt és ismét feltámadott. Az új élet a Szentlélek által van bennünk.
Ez a naponkénti megelevenedés és naponkénti meghalás teszi a keresztyén életet olyan megfeszítetté és néha olyan nehézzé. Soha nem szabad megelégednünk azzal, ami lelkileg már a miénk, mert amíg ebben a testben vagyunk, még nem érkeztünk célhoz. Mindig több elfelejteni és megtanulnivalónk van. Többet kell elveszítenünk régi önmagunkból, hogy többet kapjunk Istenből.
Ne zavarjuk azonban meg egymást azzal, hogy elválasztjuk Krisztus munkáját a Lélek munkájától. Krisztusban növekedni és Lélek által élni egy és ugyanaz. És ez mindent megér.
"Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus van bennetek, a test halott a bűn következtében, a Lélek azonban életet ad az igazság következtében."- (Róm 8,9-10)
Az Újszövetség azt tanítja, hogy mindenkiben van Szentlélek, aki Krisztusban van. Tévednek azok a keresztyének, akik úgy gondolják, hogy az embernek először Krisztusban kell hinnie, és később, mintegy magasabb fokára hágva a létrának, kapja a Szentlelket. Természetesen igaz, hogy különbség van a Krisztushoz való közelségünk tekintetében és abban a mértékben, ahogyan átadtuk magunkat az ő Lelkének. Ha azt mondjuk, hogy "bennünk van a Lélek", ez nem ugyanaz, mint hogy "megtelítődni a Lélekkel". Ha "élünk a Lélek által", ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megtanultunk a "Lélek által járni" is. Senki nem lehet azonban Krisztusban, hacsak nincs benne Szentlélek. Alapjában véve az egyetlen módja, hogy megtudjuk, valakiben van-e Szentlélek, az, hogy megkérdezzük tőle, miként gondolkodik Jézus Krisztusról (1Kor 12,3, Jn 4,2) A Biblia olykor felváltva használja a Krisztus és a Szentlélek neveket. Ez történik a Római levél 8. fejezetének abban a részletében is, amelyet épp most olvastunk. "A Lélek bennetek" vagy a "Krisztus bennetek" kifejezések ugyanazt a valóságot jelentik. Arról van szó, hogy a halál állapotából az élet állapotába léptünk át. Testünk minden bizonnyal alá van még vetve a halálnak. Jelenlegi létformánk még nem hagyta el a bűn és a nyomorúság felségterületét. Ugyanakkor - már élünk. Ez az új élet Krisztusból árad, aki meghalt és ismét feltámadott. Az új élet a Szentlélek által van bennünk. Ez a naponkénti megelevenedés és naponkénti meghalás teszi a keresztyén életet olyan megfeszítetté és néha olyan nehézzé. Soha nem szabad megelégednünk azzal, ami lelkileg már a miénk, mert amíg ebben a testben vagyunk, még nem érkeztünk célhoz. Mindig több elfelejteni és megtanulnivalónk van. Többet kell elveszítenünk régi önmagunkból, hogy többet kapjunk Istenből. Ne zavarjuk azonban meg egymást azzal, hogy elválasztjuk Krisztus munkáját a Lélek munkájától. Krisztusban növekedni és Lélek által élni egy és ugyanaz. És ez mindent megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése