„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött pedig gyógyulást hoz. Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.”

Magyarázat

Ha időben metsszük a fát, jó és sok gyümölcsre számíthatunk. Ha időben műveljük a földet, reménységgel várhatjuk az aratást is. Ilyen gyermekeink nevelése is, amit ha elmulasztunk, mert sajnáljuk vagy megesik rajtuk a szívünk, pont abban akadályozzuk meg őket, hogy idővel sok és jó gyümölcsöt teremjen az életük.
Nem szeretet, hanem kegyetlen felelőtlenség gyermekeinkre hagyni, hogy határok nélkül nőjenek bele az életbe. A fenyítéssel tanítjuk őket arra, hogy tetteiknek következményei vannak, amelyekért nekik kell vállalniuk a felelősséget. A mulasztásuk, engedetlenségük, lustaságuk árát valakinek meg kell fizetnie. Elvadult és elsatnyult, torz életű emberek milliói okoznak fájdalmat maguknak, gyermekeiknek, házastársuknak, szüleiknek, mert vagy nem voltak fegyelmezve, vagy nem fogadták meg az intést. Elkényeztetett és önimádó társadalmunk a kárhozat felé vezető úton saját boldogságáért mindenre képes, mert nem érzi, nem tudja, nem hiszi, nem szólt neki senki, vagy nem vette komolyan, hogy amit vet, azt egyszer le fogja aratni.
Ideje, amíg nem késő, minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy Isten bölcs embereit neveljük fel családunkban. Ha pedig ezt elmulasztottuk valamikor, könyörgéseinkben még mindig zörgethetjük a menny kapuját Istenünk minden emberi ellenállást, büszkeséget és minden ördögi befolyást legyőző kegyelméért.
(Nagy-Kasza Dániel)