Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Az Istentõl parancsolt félelem

,,Attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.,,
(Máté 10, 28)

A világ könnyelmû gyermekei tréfát ûznek a kárhozatból; az istenfélelem eltûnõben van az emberek között. Ennek egyik elszomorító jele az, hogy a kárhozat sokak elõtt nem létezõnek tûnik fel, másoknak pedig egyenesen nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van pokol. Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)! Isten gyermekei tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bûnbánaton ment át, az szinte maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentõl való elhagyatottság irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része. Az Isten szentségétõl való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyû szakadékot, amely a bûnöst Istentõl elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van mennyország. Tudja abból a békességbõl, amit a bûnbocsánat adott szívébe és abból a bizonyosságból: Isten
engem is szeret, gyermeke vagyok.

Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyrõl Jézus azt mondja: „Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Jézus ezt a megdöbbentõ Igét éppen a tanítványoknak mondta el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e? Ez annál inkább a Megváltó karjaiba kerget minket. Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az elbukás szörnyû következményeire, amikor a bûn izgat és csábítgat minket. Ha Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen súlyos. Még Pál apostol szívében is feltámadt idõnként az a szorongó érzés, hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre. Mennyivel inkább kell nekünk helyet adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bûntõl. - Az Isten elõtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektõl való félelemnek is. Ha mi Isten elõtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek elõtt.