A mai napon olvasandó igeszakasz: Jel 1,9-18.
9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.
10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna,
11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába".
12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve;
14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja;
15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása;
16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.
17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt:
"Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,
18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.
"Ő rám tette jobbját és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."
"Ő rám tette jobbját és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai."
(Jel 1,17-18)
Mi mindannyian meg fogunk halni. Hacsak Krisztus vissza nem jön a következő száz éven belül, e sorok összes olvasója halott lesz már.
Talán rémítőnek tartod ezt a gondolatot. Lehet, hogy szükségtelen ez a figyelmeztetés. Senki nem tagadhatja viszont, hogy a valóságnak megfelelő.
A halál a mi állandó kísérőnk, ámbár soha nem szokjuk meg. Ha egy ember úgy beszél a halálról, mint barátjáról, az az ember már nem egészséges. A halál a mi ellenségünk (1Kor 15,26), bármi más mondanivalónk van is nekünk keresztyéneknek róla. Hála Istennek többet is tudunk mondani.
A halál egy sötét függöny, és senki nem láthat át rajta. Magas fal, és senki nem nézhet át fölötte. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb számban tűnnek el a függöny mögött azok az emberek, akiket valaha ismertünk. Senki nem tért vissza.
Csak egy ember van, aki így ment el és visszatért. A neve: Jézus. Ő az, aki most szembejön velünk, mert "az élők földjének lakója". Hozzánk lép amíg földi utunkat járjuk. Végtelenül gyengéd mozdulattal János fejére tette kezét. "Ne félj, én vagyok az első, én vagyok az utolsó is. Meg kell halnod, de én halott voltam és élek. Amikor át kell menned a kapun, ne félj. Én ott vagyok. És nálam vannak a kulcsok."
Úgy beszél, mint aki a halált a halál saját birodalmában győzte le. És neki minden joga megvan, hogy így beszéljen. Ő maga örökre kikerült a halál uralma alól, de a halál nem került ki Krisztus uralma alól. Erre gondol, amikor így szól: "Nálam vannak a kulcsok." Hatalma a sötét függönyön túlra is kiterjed.
Amennyire látjuk, az igazak és a gonoszok ugyanazon a kapun át hagyják el ezt az életet. Ugyanazon fal mögött tűnnek el. De mi meghallottuk az Igét és megkaptuk Jézus Krisztus lelkét. Ezért bizalommal látjuk utunkat. Még amikor meg kell is tennünk azt az utolsó lépést, halljuk az ő hangját: "Ne félj. Nálam vannak a kulcsok."
Mi mindannyian meg fogunk halni. Hacsak Krisztus vissza nem jön a következő száz éven belül, e sorok összes olvasója halott lesz már. Talán rémítőnek tartod ezt a gondolatot. Lehet, hogy szükségtelen ez a figyelmeztetés. Senki nem tagadhatja viszont, hogy a valóságnak megfelelő. A halál a mi állandó kísérőnk, ámbár soha nem szokjuk meg. Ha egy ember úgy beszél a halálról, mint barátjáról, az az ember már nem egészséges. A halál a mi ellenségünk (1Kor 15,26), bármi más mondanivalónk van is nekünk keresztyéneknek róla. Hála Istennek többet is tudunk mondani. A halál egy sötét függöny, és senki nem láthat át rajta. Magas fal, és senki nem nézhet át fölötte. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb számban tűnnek el a függöny mögött azok az emberek, akiket valaha ismertünk. Senki nem tért vissza. Csak egy ember van, aki így ment el és visszatért. A neve: Jézus. Ő az, aki most szembejön velünk, mert "az élők földjének lakója". Hozzánk lép amíg földi utunkat járjuk. Végtelenül gyengéd mozdulattal János fejére tette kezét. "Ne félj, én vagyok az első, én vagyok az utolsó is. Meg kell halnod, de én halott voltam és élek. Amikor át kell menned a kapun, ne félj. Én ott vagyok. És nálam vannak a kulcsok." Úgy beszél, mint aki a halált a halál saját birodalmában győzte le. És neki minden joga megvan, hogy így beszéljen. Ő maga örökre kikerült a halál uralma alól, de a halál nem került ki Krisztus uralma alól. Erre gondol, amikor így szól: "Nálam vannak a kulcsok." Hatalma a sötét függönyön túlra is kiterjed. Amennyire látjuk, az igazak és a gonoszok ugyanazon a kapun át hagyják el ezt az életet. Ugyanazon fal mögött tűnnek el. De mi meghallottuk az Igét és megkaptuk Jézus Krisztus lelkét. Ezért bizalommal látjuk utunkat. Még amikor meg kell is tennünk azt az utolsó lépést, halljuk az ő hangját: "Ne félj. Nálam vannak a kulcsok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése