1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
"Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket ... hogy megismerjék a te utadat." |
(Zsolt 67,2-3 [Rev. Károli ford.]) |
Hallottál-e vagy mondtál-e valaha is olyan imádságot, amelyikben nem arra kérjük Istent, hogy áldjon meg valamit vagy valakit? Nem valószínű. Az áldás olyan megfelelő szó, amellyel minden vágyunkat kifejezhetjük imádságban. Isten áldását kérjük a tárgyakra, a növényekre, az emberekre, és mindenre, mindenkire, amiért és akikért imádkozunk. "Áldd meg az ételt, áldd meg nagypapát és nagymamát, áldd meg a kertet, a házi feladatot, a tananyagot, a tanítót, a lelkipásztort, az elnököt, a miniszterelnököt." Tegyük fel, arra kényszerülünk, hogy megmagyarázzuk, mit értünk azon az áldáson, amit kérünk. Közülünk kevesen vannak, akiknek legalább halvány fogalmuk van róla. Természetesen helyénvaló dolog Isten áldását kérni, hisz Isten áldásától függ mindenki és minden. Isten áldása az ő jóindulata. Isten áldásának ellentéte az ő átka. Amikor ő megáld valakit vagy valamit, akkor kegyelmes ahhoz a valakihez vagy valamihez. Amikor Isten megátkoz valakit vagy valamit, akkor elfordul attól a valakitől vagy attól a tárgytól. Visszavonja jóindulatát. A megáldott ember teljes életre talál. A megátkozott ember elveszett és nyomorult. A megáldott föld termékeny, míg a megátkozott, pusztaság. Átokverte föld. Ez a zsoltár Isten áldását kéri Izráelre. "Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket." De az áldás célja is meg van említve: "...hogy megismerjék a földön a te utadat." Ha Izráelt Isten gazdagon megáldja, az egész föld ezt mondja majd: "Dicsérjétek Izráel Istenét." Isten áldásának a célja - végtére is - Isten dicsősége. A zsoltáros nem csupán azért kéri Isten áldását, mert Isten jóindulata olyan kellemes és olyan jó érzés boldogulni. Az ok, amiért kéri, az, hogy Isten nevét ismertté tegye: "Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan." "Urunk, áldd meg a te népedet, áldj meg mindenkit, aki e sorokat olvassa. Éljenek boldog házasságban, legyenek egészséges gyermekeik, legyenek telve energiával - hogy a te neved ismert legyen városukban, és dicsőséged is, mindenki előtt, aki látja őket." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése