"Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat." ( Zsolt 128,1-4)
Mit jelent félni az Urat? Nem azt, hogy félni kell Istentől, mert haragszik, mert megbüntet. Ha így lenne, nem mondhatná az ige, hogy boldog is az az ember. Azt jelenti, hogy annyira ragaszkodom hozzá, annyira tudom, hogy Ő adja meg életem minden értékét, hogy annak elvesztése számomra a legnagyobb veszedelem. Félek, nehogy elveszítsem a biztonságot, a békességet, az áldást, amit Istennel való kapcsolatom jelent. Amit pedig Ő kínál, mint a boldog élet mintáját, az nem a nagy vagyon, hatalom, dicsőség, hanem a kiegyensúlyozott, eredményes, békés élet. A szép család, az örömmel végzett, eredményes munka. Aki nem arra vágyik, amit Isten neki szánt, az elveszítheti a neki szóló ajándékait. Mivel tudja azután pótolni? Van, akit Isten nyugtalanabb feladatra rendelt. Neki azt kell elfogadnia. De azt is Ő mutatja meg, csak észre kell vennünk. A boldogság itt van mellettünk.
Jó Istenem, én nem félek Tőled. Annyi jóval áldottál meg, annyi bűnömet bocsátottad meg, annyi bajból hoztál ki, amit magamnak okoztam, annyiszor fordítottad javamra a rám törő rosszat, hogy is félhetnék Tőled? De attól igazán félek, nehogy elveszítsem hitemet, hűségemet, szeretetemet, amely hozzád kapcsol. Gyenge vagyok ahhoz, hogy egész életemben meg tudjam őrizni. Ne engedd, hogy elveszítsem! Kérlek, mutasd meg ezután is szeretetedet! Áld meg családi életemet és munkám örömét! Add, hogy minden napunk boldog legyen házasságomban! Add, hogy örömünk legyen gyermekeinkben, egészségükben, értelmességükben, hitükben, szeretetükben!
Segíts, hogy át tudjam adni nekik mindazt az áldást, amivel engem megajándékoztál! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése