Néha előfordul, hogy valaki nem szándékosan, meggondolatlanságból pusztít el emberéletet. Abban az időben, amikor a vérbosszú szokása uralkodott, az ilyen gyilkos élete nem volt biztonságban. Az ilyen emberek megmentésére a menedékvárosok egész sorát alapították, ahová a gyilkosok menekülhettek és biztonságban lakhattak.
A keresztyén egyházban ezek a menedékvárosok ősidők óta azt a menedéket jelképezik, amit az Úr Jézus hozott az embereknek.
Isten nagyon komolyan veszi a bűnt. A Szentírás ezt mondja: "Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az" (1.Ján 3,15).
Ez a gyűlölet olyan általános, hogy ha egy gyermeket megkérdeznének: "Ki élne közületek, ha a gondolatok ölni tudnának?"- már az is habozás nélkül azt felelné: "Senki!"
Minket úgy tekint Isten, mint annak az emberi nemzetségnek tagjait, akik Isten Fiát megölték, s mint ilyenek kerülünk ítélet alá. Sokszor nézünk a keresztre és énekelünk arról, hogy mindezt ki cselekedte - s nem gondolunk arra: én és az én bűnöm.
Áldott legyen Isten, hogy Ő mégis menedéket készített nekünk, s éppen a Megfeszített Jézus Krisztusban!
"Így a bűnök, halál, ördög, engemet ha rettentnek, Rejtekhelye vagy reménye, Ó Krisztus én lelkemnek. - Sebeidben rejts el engem, hol bízvást megmaradok. Bár meghaljak, vagy kínt valljak, Jól tudom: Hozzád jutok. - Te énnékem ellenségem haláloddal meggyőzted. Boldog helyem, üdvösségem a mennyben megszerezted."
Boldog, aki itt keres és talál menedéket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése