Fil 2,14–18.
Örömmel végezni a munkád a panaszkodás helyett: a legjobbak kiváltsága. Tartozz közéjük!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.”
Magyarázat
Az evangélium mezején dolgozni nem kívánságműsor. Gyakran megtörténik, hogy az ember jól megvizsgálja azt, amit zúgolódás és vonakodás nélkül kellene tennie. A nagyon jól ismert példázatban az Úr Jézus a szőlőmunkásokról beszél. Amikor a gazda harmadjára is kimegy munkásokat alkalmazni, így szól: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” (Mt 20,6) Vajon nem azért, mert nem kaptak fogukra való munkát jó pénzért? Könnyen megtörténhet, hogy igen. Szintén ebben a jézusi prédikációban felcsendült a zúgolódás hangja is, amikor a bér elszámolására került a sor: „Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.” (Mt 20,11) Pál apostolt elárasztotta az öröm, hogy tehette azt, amit Isten rábízott. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy az Úr Jézus Krisztus nemes feladatokat bízott rá, és tudta, hogy szolgálata nem hiábavaló. Az ő esetében egész biztos nem volt érvényes a szőlősgazda parancsa, amit a vincellérnek mondott: „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”
(Dániel Zalán (Erdély))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése