Igen, ez így valósult meg, akkor is, azóta is. A más bőrén gőgösen vigadozók, akár a bűnök mocsarában, akár az egyház szent hegyén kevélykedők rendre mindig eltűnnek a mindennapi élet vagy a történelem süllyesztőjében. De mindig megmarad az a nép, mely dicsekedés nélkül, magától értetődő hűséggel, a maga nyomorúságában, sokszor gyengeségében elkövetett bűnei között is próbálgatja követni Krisztusát, és elég gyakran sikerül is neki. A mi életünkben nagy a veszély: megpróbálták, sajnos elég sikeresen, szétverni "a szegény és nincstelen hívő népet" is. Megmaradt a szegénység és a nincstelenség hit nélkül. Viszont ma sincs, ezután sem lesz más reményünk, más vigasztalásunk, más erőforrásunk, mint a hit és a következetes kitartás Krisztus követésében. Az mindig meghozza a gyümölcsét: a gőg- és dicsekvésmentes, nyugodt, őszinte, egyszerűségében is eredményes életet. Ez fogja megtartani, egyensúlyba hozni, felemelni egyházunk és - reméljük - népünk jövőjét.
Istenünk, gondviselő Atyánk, sok nyomorúságunkban hozzád fordulunk. Bocsásd meg nekünk, egyházadnak, népünknek, vezetőinknek sokszor gőgös, dicsekvő múltját, bocsásd meg, hogy erre ma is nagy a hajlandóságunk. Keményen megpróbáltál, hogy ezt a hajlandóságot kiverd belőlünk. Alázatos bűnbánattal fogadjuk ezt, és arra kérünk, legyen meg az eredménye. Tégy minket újra hívő népeddé! Szegényen és nincstelenül is legyünk és maradjunk a Tied. Ne váljunk a Mammon szolgáivá, éljünk egyszerűen, elégedetten, kölcsönös szeretetben, a Krisztus testeként, egyházunk Őt hirdesse és képviselje ezen a földön! Ne irigyeljük, és ne csábítson el a gőgösen vigadozók hangos kevélysége, maradjunk meg annak, amivé tettél: benned bízó, egymásért élő keresztyén közösségnek! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése