„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”
Magyarázat
Szinte profán ez az egyszerű kép: felelősek vagyunk
azért, hogy mit töltünk önmagunkba. Felszólít az ige, Szentlélekkel
teljünk meg. Különös lenne a bibliai felszólítás, ha nem lehetne
megvalósítani, vagy nem lehetne egyszerűen felfogni a lényegét.
Egyszerűbb és természetesebb e felszólításnak engedni, mint gondolnánk.
Nagyon sok felesleges vita hangzott már el erről a kérdésről,
lelketlenül, durván, dühösen és megalázó eszközökkel.
A Szentlélek hiánya feltűnő és fájdalmas a hétköznapi életben. Szeretetlenség, bántás, figyelmetlenség, gőg, önzés, harag és mindenféle tisztátalan indulat tud a lelketlen szívben megtelepedni. Gyülekezetek és családok tömegei szenvednek attól, hogy Isten Lelke ki van zárva a folyamatokból. Kétségtelen, hogy Pál felszólítása ma is elevenjére tapint az egyházi, gyülekezeti, sőt egyszerűen az emberi problémáknak.
Ha elhatározzuk, hogy Szentlélekkel telt emberek akarunk lenni, éppen olyan természetesen nyúlhatunk a rendelkezésünkre álló forrásokhoz, mint az a megtévedt szív, aki a bódulatot és a mámort keresi az italban. Felnyitni a Bibliát, imádságra kulcsolni a kezet, időt tölteni más hívőkkel annyira egyszerű és természetes, hogy nem is gondolnánk ezekre mint eszközökre.
A Szentlélek hiánya feltűnő és fájdalmas a hétköznapi életben. Szeretetlenség, bántás, figyelmetlenség, gőg, önzés, harag és mindenféle tisztátalan indulat tud a lelketlen szívben megtelepedni. Gyülekezetek és családok tömegei szenvednek attól, hogy Isten Lelke ki van zárva a folyamatokból. Kétségtelen, hogy Pál felszólítása ma is elevenjére tapint az egyházi, gyülekezeti, sőt egyszerűen az emberi problémáknak.
Ha elhatározzuk, hogy Szentlélekkel telt emberek akarunk lenni, éppen olyan természetesen nyúlhatunk a rendelkezésünkre álló forrásokhoz, mint az a megtévedt szív, aki a bódulatot és a mámort keresi az italban. Felnyitni a Bibliát, imádságra kulcsolni a kezet, időt tölteni más hívőkkel annyira egyszerű és természetes, hogy nem is gondolnánk ezekre mint eszközökre.
(Katona Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése