Napi áhítat

A Szentlélek általi imádkozás

 Olvasmány: Ef 6,10–20 

Istennel beszélgetve erőssé válik a szív. Istenhez beszélve még minden maradhat a régiben.

„Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.”

Magyarázat

Mire való és hogyan működik az imádság? Ha ezt a kérdést meg akarjuk válaszolni, kísértést érzünk arra, hogy csak a lehetőségekre összpontosítsunk. Pedig sokkal, sokkal több az imádság, mint a kéréseink meghallgatásának esélye. Az ige hangsúlyozza, hogy az önzés értelmetlenné, üressé és kudarcélménnyé teszi az imádságot. Mire ösztönöz hát Pál ebben az idézetben?
Aki imádságát, lelki közösségét az Atyával úgy éli meg, hogy lelke alázatos a Szentlélek előtt, az megtapasztalhatja, hogy imádság közben az önző tekintete képes emelkedettebb síkot szemlélni. Az ilyen imádkozónak nem csupán az minden gondolata, hogy mit, mennyit és milyen gyorsan szeretne, hanem Isten jelenlétében átéli a szív, a gondolatok és a szándékok megszentelődését. A mennyei világ felé irányított megrendelések elmormolása helyett az a természetes izgalom vonzza az imádkozót, hogy biztosan történik vele valami az Atya jelenlétében. Természetes, hogy az imádságainkba belevisszük és megfogalmazzuk minden hiányunkat, szomorúságunkat, félelmünket és sóvárgásunkat, de számítunk arra, hogy több történhet annál, mint hogy Isten teljesíti, amit elvárunk tőle.
Aki a Lélek által imádkozik, az számol Isten önálló döntésével, és alázattal vár és fogad bármilyen választ.

(Katona Béla)