Olvasmány: Ef 3,14–19
A belső ember erősségétől függ az ember igazi ereje. Ezt teszi velünk a Szentlélek.
„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;
és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét,
hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.”
Magyarázat
Ami bennünk valódi értéket képvisel, annak a
lelkünkhöz és a Szentlélekhez van köze. A belső ember kifejezés
lényegénél ragadja meg az embert. Teremtettségünkből fakadó
hitvallásunk, hogy Isten lehelete által lettünk élő lélekké. Ebben a
titokzatos és nehezen leírható valóságban áll mindaz, ami a Teremtő
legmélyebb törekvése volt velünk kapcsolatban.
Talán szomorú, de mindenképpen elgondolkodtató, hogy miért kell az apostolnak könyörögnie? Azért, hogy legyen erős bennünk az, ami emberi teremtettségünkben eleve az erősségünknek volt szánva. Isten mai csodája, az újjászületés és a növekedés, valamint az emberi hit, utat nyit e természetfeletti számára.
Magasztaljuk Istent, hiszen még forog a világ kereke, számíthatunk erre a bensőnkben végzett munkára! De vegyük észre a mi feladatunkat és felelősségünket is, ami többek között abban áll, hogy hisszük, valljuk és kutatjuk mindazt a csodát és valóságot, ami a teremtő Isten szeretetében és kegyelmében rejlik. Megismerni a kegyelem és szeretet felfoghatatlan léptékét, egyszerre jelent békességre jutást, bizakodást, és ráhangolódást a kegyelem világára, hogy aki csak velünk kapcsolatba kerül, ízelítőt kaphasson e végtelen szeretetből és kegyelemből.
Talán szomorú, de mindenképpen elgondolkodtató, hogy miért kell az apostolnak könyörögnie? Azért, hogy legyen erős bennünk az, ami emberi teremtettségünkben eleve az erősségünknek volt szánva. Isten mai csodája, az újjászületés és a növekedés, valamint az emberi hit, utat nyit e természetfeletti számára.
Magasztaljuk Istent, hiszen még forog a világ kereke, számíthatunk erre a bensőnkben végzett munkára! De vegyük észre a mi feladatunkat és felelősségünket is, ami többek között abban áll, hogy hisszük, valljuk és kutatjuk mindazt a csodát és valóságot, ami a teremtő Isten szeretetében és kegyelmében rejlik. Megismerni a kegyelem és szeretet felfoghatatlan léptékét, egyszerre jelent békességre jutást, bizakodást, és ráhangolódást a kegyelem világára, hogy aki csak velünk kapcsolatba kerül, ízelítőt kaphasson e végtelen szeretetből és kegyelemből.
(Katona Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése