Varga László-Isten asztaláról

"Szembe jött vele [Jézussal] tíz leprás férfi, akik távol megálltak és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! ...Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért és hangosan dicsőítette Istent... Jézus ekkor így szólt: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? ...Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."      Lukács 17,11-19

Nem miköztünk esett ez meg? Annyira ismerős. Ilyen kevés változás történt kétezer év alatt? Ne csodálkozzunk! A világ változik, de az ember ugyanaz. Minden kornak, minden egyes embernek meg kell vívnia a maga személyes harcát, meg kell tanulnia a saját leckéjét. A nyomorúságok sem sokban különböznek. Akkor a lepra volt gyógyíthatatlan, ma az AIDS. Mindkettő kizárja az embert mind a társadalomból, mind az életnek minden öröméből és reménységéből. Ugyanúgy, mint a bűn, a szégyen, a kiderült lopás vagy a gyilkosság. A mások, a régiek tanulsága csak példa számunkra. Hogy tudunk mi is imádkozni halálos veszedelemben! És Isten ma is segít. Mint ez a tíz leprás, nem mindig, de sokszor menet közben meggyógyulunk. Azután megyünk tovább, és nagyon rosszulesik, amikor újabb nyomorúság kényszerít rá, hogy Istenhez forduljunk. Hányan könyörögtünk a rendszerváltás előtt! Hányan fogadkoznak, milyen mások lesznek nyugdíjazás után! Sajnos, az arány sem változott. Tíz közül ma sem kerül több, akinek nemcsak a nyomorúsága, de az élete is megváltozik. Pedig Isten azért gyógyít, hogy alkalmassá tegyen az új élet új szolgálataira. Jól gondold meg, érdemes volt-e, hogy Isten téged kimentett legutóbbi súlyos veszedelmedből?

Kegyelmes Istenem, nagyon meggondolkoztat ez az ige. Sokszor én is úgy gondolom, hogy ha körülményeim megváltoznak, az életem, a magatartásom is megváltozik. Pedig a körülményeim már többször is változtak, én pedig ugyanaz maradtam. Hányszor vagyok hajlandó segíteni anélkül, hogy haszon származzék belőle? Milyen veszedelmek kell még érjenek, hogy visszatérve hozzád a szolgálatodra szánjam magam? Mutasd meg, Uram, mire akarsz ránevelni! Mutasd meg, mire rendeltél, és segíts, hogy amit nyomorúságomban fogadtam, azután is megtarthassam, hogy megszabadítottál! Ámen.