Mózes ötödik könyve 8:10.
Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...
És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettettél, köszönöm...
Ma legyen ez másként! Ma és mától fogva járjunk nyitott szemmel, és ne vegyünk mindent természetesnek! Köszönjük meg a kicsit és a nagyot, a jót, és azt is, amiről még nem tudjuk, mi lesz belőle. Tanuljunk együtt hálásnak lenni. Mindenért. Hálásnak lenni egymás iránt, és hálával fordulni Isten felé.
Ma reggel egy játékra hívlak, Kedves Olvasó! Gondold végig, mit adott neked Isten!
Sétálj a lakásodban, akár a bejárati ajtón túlra is mehetsz, és növelheted lépéseid számát a portádon kívül is. Sétálj, gondolkozz, asszociálj, és gyüjts! Gyüjts emlékeket, áldásokat, ajándékokat. Tornásztasd meg az agyadat, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen ajándék jut eszedbe először arról, amit éppen meglátsz. Egy könyvről, egy virágról, egy érdekes színűre festett kerítésről, egy levélről, amit a szél sodort utadba, és adj hálát érte Istennek!
Aztán vidd tovább a dolgot, gondolkozz azon, amit a társadtól, gyermekedtől, családodtól, barátaidtól kaptál. Mi jut eszedbe egy apró kavicsról, amit a pici kabát zsebe rejt? Miért lehetsz hálás az illetőnek ezzel kapcsolatban? Ha megvan a válasz, köszönd meg!
Ne engedd meg magadnak, hogy természetes áldásként gondolj mindarra a jóra, ami körülvesz, hanem adj hálát értük! Adj hálát Istennek, és adj hálát a körülötted élőknek! Ma és mától fogva minden nap járj nyitott szemmel, és gyakorold a hála művészetét!
„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.”
Mózes ötödik könyve 8:10
Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...
És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettettél, köszönöm...
Ma legyen ez másként! Ma és mától fogva járjunk nyitott szemmel, és ne vegyünk mindnt természetesnek! Köszönjük meg a kicsit és a nagyot, a jót, és azt is, amiről még nem tudjuk, mi lesz belőle. Tanuljunk együtt hálásnak lenni. Mindenért. Hálásnak lenni egymás iránt, és hálával fordulni Isten felé.
Ma reggel egy játékra hívlak, Kedves Olvasó! Gondold végig, mit adott neked Isten! Sétálj a lakásodban, akár a bejárati ajtón túlra is mehetsz, és növelheted lépéseid számát a portádon kívül is. Sétálj, gondolkozz, asszociálj, és gyüjts! Gyüjts emlékeket, áldásokat, ajándékokat. Tornásztasd meg az agyadat, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen ajándék jut eszedbe először arról, amit éppen meglátsz. Egy könyvről, egy virágról, egy érdekes színűre festett kerítésről, egy levélről, amit a szél sodort utadba, és adj hálát érte Istennek!
Aztán vidd tovább a dolgot, gondolkozz azon, amit a társadtól, gyermekedtől, családodtól, barátaidtól kaptál. Mi jut eszedbe egy apró kavicsról, amit a pici kabát zsebe rejt? Miért lehetsz hálás az illetőnek ezzel kapcsolatban? Ha megvan a válasz, köszönd meg!
Ne engedd meg magadnak, hogy természetes áldásként gondolj mindarra a jóra, ami körülvesz, hanem adj hálát értük! Adj hálát Istennek, és adj hálát a körülötted élőknek! Ma és mától fogva minden nap járj nyitott szemmel, és gyakorold a hála művészetét!
Mózes ötödik könyve 8:10
Sokat kérünk. Sokszor sokat. És már rohanunk is tovább legtöbbször. Kérünk gyermekünktől figyelmet, szófogadást, szedd össze a játékaidat, mosd meg a kezedet, ne nyúlj hozzá, várj egy kicsit... Kérünk a társunktól egy csókot, még öt percet, beszélgetést, szeretetet, vigyázz a kicsire, amíg főzök, elfogyott a kosztpénz... Kérünk a barátainktól segítséget, megértést, türelmet, hogy majd holnap felhívlak, vagy írok, esetleg majd meglátogatlak... Kérünk a munkatársainktól tanácsot, te ezt hogy tapasztaltad, segíst megjavítani a gépemet, nem megy rajta a passziánsz... Kérünk Istentől kegyelmet, megbocsátást, gyógyítást, tapasztalatot, erőt, hitet, anyagi javakat, csodát, csak most az egyszer utoljára...
És ennél sokkal kevesebbszer hagyja el a szánkat a köszönöm. Köszönöm, hogy mellettem vagy, köszönöm, hogy elmosogattál, köszönöm, hogy megnevettettél, köszönöm...
Ma legyen ez másként! Ma és mától fogva járjunk nyitott szemmel, és ne vegyünk mindnt természetesnek! Köszönjük meg a kicsit és a nagyot, a jót, és azt is, amiről még nem tudjuk, mi lesz belőle. Tanuljunk együtt hálásnak lenni. Mindenért. Hálásnak lenni egymás iránt, és hálával fordulni Isten felé.
Ma reggel egy játékra hívlak, Kedves Olvasó! Gondold végig, mit adott neked Isten! Sétálj a lakásodban, akár a bejárati ajtón túlra is mehetsz, és növelheted lépéseid számát a portádon kívül is. Sétálj, gondolkozz, asszociálj, és gyüjts! Gyüjts emlékeket, áldásokat, ajándékokat. Tornásztasd meg az agyadat, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen ajándék jut eszedbe először arról, amit éppen meglátsz. Egy könyvről, egy virágról, egy érdekes színűre festett kerítésről, egy levélről, amit a szél sodort utadba, és adj hálát érte Istennek!
Aztán vidd tovább a dolgot, gondolkozz azon, amit a társadtól, gyermekedtől, családodtól, barátaidtól kaptál. Mi jut eszedbe egy apró kavicsról, amit a pici kabát zsebe rejt? Miért lehetsz hálás az illetőnek ezzel kapcsolatban? Ha megvan a válasz, köszönd meg!
Ne engedd meg magadnak, hogy természetes áldásként gondolj mindarra a jóra, ami körülvesz, hanem adj hálát értük! Adj hálát Istennek, és adj hálát a körülötted élőknek! Ma és mától fogva minden nap járj nyitott szemmel, és gyakorold a hála művészetét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése