Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által ment ki Ábrahám hazájából. Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben. Hit által várta a várost, amelynek erős fundamentuma van.      Zsid. 11,8-10

Három nehéz feladatot teljesített Ábrahám hit által. Hit által vitte végbe a nehéz szakítást. A hazájától való önkéntes elszakadás nem volt kis dolog. Olyan kötelékeket szakított el Ábrahám, amelyek igen erősek voltak. Vannak olyan elválások nálunk, embereknél, amelyek szinte lehetetlennek látszanak. Milyen nehéz volt pl. elengedni Egyiptomba Jákobnak legkisebb fiát, Benjámint! Milyen szívet tépően sírtak a cézáreai keresztyének, amikor Pál búcsút vett tőlük (Csel. 21,13)! Csak a hitnek van ereje az elváláshoz. A hit vállalja a nélkülözéseket is. Káldeában Ábrahám gazdag pásztorfejedelem volt. A hit vitte rá arra, hogy jövevény legyen az ígéret földjén, és sátorban lakjon vándor módjára. Ez sok nélkülözéssel járt. Nézzük csak Pált, vagy a misszionáriusokat, mennyi nélkülözést kellett kiállniuk barátságtalan, jéghideg, vagy forró országokban! Ők megerősítik, hogy a lemondásra csak a hit ad erőt. Várni is segít a hit. Aki az Ábrahám történetét olvassa, annak feltűnik, hogy az ősatya milyen sokáig semmit sem látott a neki adott ígéretek beteljesedéséből, amely szerint nagy néppé kell lennie, s utódainak száma annyi lesz, mint a tenger partján a homokszem. S emellett hosszú évekig nem volt gyermeke. Egész Kánaánt örökségül ígérte neki Isten, és egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Isten távolról mutatta meg neki azt a várost, amelynek erős fundamentuma van, s amelynek építője és alkotója az Isten (10. v.). Ábrahám, a hívők atyja türelmesen várta azt az időt, amikor a hit látássá lesz. Mint az ő gyermekei, járjunk hitének nyomdokain!