Hét témája: Minden ingyen!
Olvasmány: 2Kor 5,18–21.A barikádok mögött csak várni lehet. Megpihenni nem. Isten békéje kihoz a barikád mögül.
„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Magyarázat
Azt mondják, a békének ára van. De hát mi az ára? Hiszen ajándékként éljük meg, ha békés az otthonunk, a lakókörnyezetünk, a gyülekezetünk, a munkahelyünk, az országunk. A békét egymásnak ajándékozzuk, és örömmel fogadjuk. Isten adta, kívánta, földön jártakor még így is köszönt az embereknek. Hol itt az ár? Ára a fegyverszünetnek van, ami nem azonos a békével. A harcnélküliség egy családban, gyülekezetben, munkahelyen stb. valóban sokba kerülhet, mert önzésünk fékentartásához iszonyú erőket kell megmozgatnunk. Az isteni béke kiárad, míg az emberi fegyverszünet állandó készenléttel tartható csak fenn. Épp ezért a békéltetés, béketeremtés szolgálata, munkája csupán törékeny látszateredményt, elfojtást vagy lefojtást képes csak elérni, ha a felek legelőször is nem élnek békességben Istennel. Ővele pedig csak úgy lehet békében élni, ha nem hisszük, hogy a mi oldalunkon áll. Ő független, viszálykodásainkban nem ad igazat nekünk. Konfliktusainkban azt várja, hogy krisztusi jellem fejlődjön ki bennünk, hogy törekedjünk a békességre, nem az elvtelenségre, hanem a kárelszenvedő (1Kor 6,7) megnyugvásra őbenne, átélve az ő mindent meghaladó belső békességét. Ez a béke harcba kerül. De csak önmagunkat kell legyőznünk érte.
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése