| 14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." | | 16 A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. 17 Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. | | 18 Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei". 19 Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; 20 megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira. |
|
 Amikor azon az éjszakán, midőn elárulták, megkérdezték Jézust, hogy ő-e valóban a Krisztus, így válaszolt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek, mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin". (Mt 26,64)
Zsidó bírái nagyon jól tudták, hogy miről beszél Jézus. Az ég felhőin lévő Emberfia az a valaki volt, aki Isten kezéből kapta az örökkévaló királyságot a Dán 7,14 szerint.
De azt már nem hitték el, hogy Jézus az, akinek Isten a kezébe adja majd a sarlót e világ emberi gabonaföldjeinek a learatására. Jézus nem hasonlított ahhoz a valakihez, akiről Dániel beszélt. Még ahhoz sem hasonlított, akiről Keresztelő János ezt mondta: "Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." (Mt 3,12)
De éppen ez volt a királyság titka és a Király titka. Jézus azt mondta, hogy először a királyságról szóló Igének kell elvettetnie, s majd csak azután lehet learatni a világ aratnivalóját. Először "kiment a magvető vetni". Először maga Jézus hullott magként a földbe, hogy termést hozzon. Isten kegyelméből és bölcsességéből következően Jézus első eljövetele a vetés idejét vezette be, ez azonban nem azt jelentette, hogy az aratás ideje nem jön el. Inkább afelől biztosított, hogy lesz aratás.
Ha még hirdettetik az evangélium, és az éter hullámain még száll a jó hír, míg olvasod ezeket, akkor még a vetés ideje van. A gyom és a gabona még együtt növekszik, amíg csak Istennek úgy tetszik, hogy betakarítja a gabonát és megégeti a gazt.
Jól tennénk, ha meggyőződnénk arról, hogy helyesen bánunk a királyságról szóló Igével, amelyiknek most folyik a vetése, mert a vetés ideje után jön az aratás ideje. Ráteheted (és rá kell tenned) az életedet arra, hogy az a valaki, aki most az aranykoronát viseli, türelmetlenül várja már, hogy learassa azt, amit vetett, és eltávolítsa a gazt a világból.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése