"Hozzátartozói elindultak, hogy elfogják [Jézust], mivel azt mondták: magán kívül van... Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!...Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?... Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Márk 3,21.32-35
|
Szegény Mária! Egyszerű iparosasszony létére, mint Isten kiválasztottja, emberfeletti feladatot kapott. Hittel és becsülettel teljesítette, de nem mindig sikerült. Tudta, hogy fia a Messiás, de ő is csak úgy tudta, mint a többiek, hogy hatalmas király lesz, népének ura és megmentője. Kezdetben még bízott benne. A kánai lakodalomban Ő biztatja: tegyen csodát, mutassa meg hatalmát! Jézusnak már ez sem tetszik, de megteszi a többiekért. De azután elindul, egy saruban, az országutakon, egyszerű emberekkel beszél, maga ellen haragítja a hatalmasokat, bűnösök és koldusok csőcseléke veszi körül. Így soha nem lesz király belőle! Elindultak, hogy elfogják, megértessék vele, mit kell tennie. Nem tudták, hányan fogják még később jóakarattal, okosan helyreigazítani Jézus naivnak, értelmetlennek gondolt tanítását! Jézus nagyon szereti a családját, de senkinek sem engedhet beleszólást a dolgaiba. Szörnyű lehetett Máriának meghallani kegyetlenül kemény szavát: Ki az én anyám? Aki Isten akaratát vállalja! De a végére magtanulta. Mi is meg kell, hogy tanuljuk: Ki Isten gyermeke? Aki okoskodás helyett engedelmesen vállalja az Ő szolgálatát. |
Kegyelmes Istenem, szeretem igédet, törvényedet, mégis milyen gyakran jut eszembe a Bibliát olvasva, hogy ezt vagy azt a mondatot jobb lenne másképpen fogalmazni; hogy a törvényt lehetett volna alkalmasabbá tenni az emberek számára. Sokkal könnyebb lenne a Te gondolataidat formálni magunkéhoz, nem hitetlenségből, csak mert korhoz, megszokáshoz kötött gondolataink olyan messze vannak a Te örök érvényű, tökéletes tanításodtól. Ne engedd! Formálj akaratod szerint, hogy a világ is aszerint formálódjék, gyűlölködés, háború, nyomorúság nélküli Isten országává! Hozd el számunkra ezt az országot! Ámen.
|
2016. november 27., vasárnap
Varga László: Isten asztaláról
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése