Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Diotrefes, aki elsőséget kíván, nem hallgat reánk.      3.Jn. 9.

Diotrefes és János apostol esetében világosan láthatjuk, hogy kinek adott Isten hatalmat, s ki az, aki a hatalmat csak magához ragadta és bitorolja. Diotrefesről már az első pillanatban látjuk, hogy az ő hatalma nem Istentől való. Jellemének alapvonása ebben az Igében nyilvánvaló: "elsőséget kíván". Ebben a bibliai megállapításban benne van az is, hogy nagyravágyásában még János apostol elé is akarta helyezni magát. Soha ne törekedjünk arra, hogy elsők legyünk! Gondolkodó keresztyéneknek mindjárt meg kellett döbbenniük azon, hogy Diotrefes "gonosz szavakkal fecsegett" az apostolok ellen. (10. v.) Hogyan volt ez lehetséges? Hogyan merte ezt megtenni azzal az apostollal szemben, akit Jézus szeretett, és akit az egész gyülekezet igen nagyra becsült? Diotrefes megkísérelte ezt. Saját látását, adottságát és buzgóságát a legragyogóbb fénybe állította. Értett a beszédhez. Hízelgő fecsegéseivel megnyerte az embereket magának. A gyülekezettel való nézeteltérései mindenekelőtt abból adódtak, hogy befogadják-e azokat a követeket, akiket János apostol küldött, vagy ne. Diotrefes azt merészelte mondani, hogy az apostol öregsége miatt egyre jobban elveszti emberismeretét és ítélőképességét. Ő, Diotrefes sokkal hamarabb átlátja már a dolgokat, s jobban meg tudja ítélni a lelkeket. Ezért nem engedte a János által küldött embereket szólni a gyülekezetben. Szerinte teljesen elég volt az ő szolgálata. Sőt, Diotrefes még ennél is tovább ment: egyszerűen kizárta a gyülekezetből azokat, akik János követeit elfogadták. Isten adjon nekünk alázatos szívet és barátságos nyelvet, hogy soha se hasonlítsunk Diotrefesre!