Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az angyalokat is, akik nem őrizték meg eredeti méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy napon végbemenendő ítéletre örökkévaló bilincsekben, sötétségben tartja.      Júd. 6.

Ahogy van Istentől adatott hatalom, úgy van saját maga szerezte hatalom is, amely ragadomány. Hogy ez utóbbi milyen szomorú dolog, azt mutatja a Sátán története. Ő angyalfejedelem volt, nagy hatalommal és dicsőséggel, de nem maradt meg Isten előtt való alázatban és alárendeltségben, hanem hamis önállóságot keresett. Elvesztette méltóságát. Mint ahogy egy hadseregben senki sem hagyhatja el őrhelyét, így ez az angyalfejedelem sem cselekedhetett saját akarata szerint. Elhagyta az Istentől neki szánt utat. Önálló hatalmat akart, s meg is kapta. De mily szomorú sorsot választott magának! Nyugtalanul bolyong ide s tova - mint a Biblia leírja -, s keresi az embereket, hogy a maga pártjára állítsa őket. A hűséges imádkozókat gyűlöli, és rágalmazza őket. Kárhozatban van, s másokat is oda akar vonni. Ahol Isten Igéjét hirdetik, ott résen van, "kiragadja az Igét a szívekből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek" (Lk. 8,12). Elimás, a varázsló, akiről a Csel. 13,8 beszél, hűséges tanítványa volt a Sátánnak. Sergius Paulus tiszttartót el akarta fordítani a hittől. Ilyen volt a gyilkos Jézabel is. Ki adta szívébe a gonosz tervet? Ki segített neki, hogy hamis, hazug tanúkat toborozzon Nábót kivégzéséhez? A Sátán a hazugságnak és a hazugoknak atyja. Sohase feledjük el: a Sátán félelmes valóság. Reátekintve szóljunk így: "Uram, figyelj rám!" (Jer 18,19), "Őrizd meg életemet a rettenetes ellenségtől!", "Ne add a fenevadnak a te gerlicéd lelkét!" (Zsolt 74,19).