Varga László: Isten asztaláról

"Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől."      Apostolok cselekedetei 15,19-20

Vajon miért éppen erre a négy dologra hívta fel a pogányból lett keresztyének figyelmét a jeruzsálemi zsinat? Nyilván nem azért, mert ezek a legfontosabbak a hit szempontjából. A hit tételeire a hittérítők már megtanították a megtérteket. De mivel ők a pogány világban éltek, fontos volt megkülönböztetniük magukat a pogányoktól. Legfontosabb volt tehát, hogy semmi közösséget ne vállaljanak a bálványokkal. A paráznaság természetes dolog volt abban a korban, a keresztyéneket tiszta életükről lehetett és kellett felismerni és elismerni. Mind a pogányok, mind a zsidók vérrel áldoztak, mivel úgy tudták, hogy minden élőlény lelke, azaz élete a vérben van. Ezért kellett abban is különbözniük, hogy sem a frissen megölt állatok vérét, sem a fúlva holt állatok húsát, mivel abból nem folyt ki a vér, nem illetik. Mennyiben érvényesek ma ránk ezek a szabályok? Amennyire a céljaik ma is érvényesek. Az első kettő ma is célszerű. A ma divatba jövő pogány vallások istenféléivel nem szabad még játékból vagy kíváncsiságból se közösködni. Legyen tiszta a családi életünk. A vér kérdése elavult. Fúlva holt állatot senki nem fogyaszt. Nyugodtan eheti meg tehát minden istenfélő ember a véres hurkát!

Jó Istenem, úgy belekeveredett keresztyén néped a világi életbe, nagyon nehezen lehetne mindennapi magatartásunk alapján megkülönböztetni minket a mai pogányoktól. Nem is lehet elvárni tőlünk, míg hitünk nem tiszta. Szekták hebehurgyaságain komolyan elgondolkozunk: vajon nem nekik van-e igazuk? Sok magát hívő keresztyénnek valló társunk kacérkodik a lélekvándorlás meséjével, hát még a horoszkóp hazugságaival! Tömeges köztünk a paráznaság, a válás. Szoktass le minket, Uram, a csak vasárnapi keresztyénségről! Úgy erősítsd meg hitünket, hogy életünket is az uralja! Ámen.