Varga László: Isten asztaláról

"Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál... Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását."      Ézsaiás 42,19-25

Nem szívesen, de az ige alapján kénytelenek vagyunk szembenézni az egyház nyomorúságaival is. Az egyház, mint szervezet, személy szerint annak vezetői felelősek az egész nép hitéért és életéért. Elsősorban a tiszta igehirdetésért. Az emberek magatartását meggyőződésük, hitük irányítja. Ha az egyház bizonytalanul hirdeti az igét, az egész nép hite, ennek alapján magatartása is bizonytalanná válik. Sajnos, ma sem a társadalom, sem maguk a lelkipásztorok zöme nem éli át ezt a hatalmas felelősséget. Benne élünk a legsúlyosabb lelki és közösségi káoszban. Nincs irányító vezéreszme egész Európában. A múlt század nagy ideológiái csődöt mondtak. Egyedül a keresztyén hit maradt, de a többivel együtt az is elvesztette hitelét és átütő erejét. Mintha valóban vakok és süketek lennének vezetőink, belemerülnek a káoszba, nem látják és nem hallják, hogy a lelkek segélykérése nekik szól, nem érzékelik, hogy a szájukba adott igének mekkora ereje és fontossága van. A hívők és keresők kell, hogy ráébresszék őket feladatuk fontosságára.

Uram, Istenem, mit tehetnénk az egyházért, hogy rásegítsük a tanult, szépen beszélő igehirdetőket arra, hogy ők maguk komolyabban vegyék életfontosságú feladatukat, és azt, amit hirdetnek? Nem elég az ő tudásuk, se a kívánságunk, egyedül Lelked képes arra, hogy felébressze félálomban szendergő egyházunkat. Ébreszd fel újra, amint a reformáció idején és máskor is tetted, és erőt adtál vele a legszörnyűbb idők túléléséhez. Gyerekeink jövőjéért aggódunk, mert nélküled nem fognak közösséget, eszményt, erőt találni a cselekvéshez. Könyörülj rajtunk, az ige hirdetőin és egész egyházunkon! Ámen.