Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált. Mert mielőtt felvitetett, bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Isten előtt.      Zsid. 11,5

Énók idejében az emberiség szándékosan a bűn és istenkáromlás széles útján járt. Nem engedték, hogy Isten Lelke intse őket. A világ megérett az özönvíz általi ítéletre. Énóknak egyedül, megvetetten, elhagyatottan és kiközösítve kellett útját járnia. A világban élt, de nem a világ szerint élt! A Szentírás ezt mondja róla: Istennel járt Énók. Mikor mindenki letért az istenfélelem, a felebaráti szeretet és a jog útjáról, ő aszerint a zsinórmérték szerint élt, amit Tersteegen ezzel a mondással jelölt: "Csak Isten és az Ő szent tetszése". Boldog az ilyen élet! Ezerféle vesződségtől távol marad, amelyben mások szenvednek. E világ kevély, önző, büszke embereinek életében egymást érik a bosszúságok. Énók Isten békességében élt. S ha olyan nehézség érte, amit egy ember sem kerülhetett ki, az Istennel való közösségben mindig áldott vigasztalást talált. A világ emberei, akiknek a lelkiismeretében az ő kegyes élete ítélet volt, kigúnyolták. De az Istennel való közösség az imádkozásban kibeszélhetetlen örömöt adott neki. S a vége? Nem kellett megkóstolnia a halált. Isten magához vette, mint Illést. Színről színre láthatta Isten dicsőségét. Ha minket nem is úgy vesz magához Isten, mint Énókot, a hívő ember szívében hordozhatja azt, ami elveszi a halál keserűségét: Jézus Krisztus békességét és Isten irgalmasságát. Legyen életünk vezérmondata, ami Énóknak és Tersteegennek volt: "Csak Isten és az Ő szent tetszése".