(János evangéliuma 5. fejezet 24. vers)
Lelkészgyakornoki éveim egyik legszebb emléke Kastélyosdombóhoz köthető, ahol a Dráva kastélyban lakó szellemi fogyatékos fiataloknak tartottunk bibliaköri foglalkozást. Sohasem fogom elfelejteni, ahogy minden alkalommal milyen őszinte és szerető öleléssel fogadtak minket.
Ma, egy szociális otthonban dolgozó lelkipásztor történetét szeretném megosztani, aki enyhén és középsúlyosan sérült fiataloknak tartott hittant, igyekezve mindig olyan egyszerűen fogalmazva és megkapóan elmesélni a Biblia történeteit, hogy minél több megragadjon ezekben a gyerekekben.
Ahogy végigvette velük az evangélium eseményeit; Jézus születését, tanításait, gyógyításait, keresztútját, halálát, feltámadását, beszélt nekik a mennyországról és az örök életről is.
Majd feltette a kérdést; Gyerekek! Mit gondoltok ki lesz ott a mennyben?
Egy fiúcska jelentkezett és dadogva mondta: O-o-ott le-e-esz I-i-i-sten.
Nagyon jó, Isten valóban ott lesz, de vajon lesz ott más is?
Ekkor egy kislány jelentkezett; Igen, ott lesz Jézus is!
Bizony – helyeselve bólogatott a lelkész – Jézus, aki értünk meghalt és feltámadt, Ő is ott lesz.
S ekkor felállt az egyik fiú. Kihúzta magát és azt mondta: Én is ott leszek!
Én is ott leszek! – mondta ez a szellemi fogyatékos fiú, aki mit sem tudva a hit és cselekedetek teológiai összefüggéséről, csupán a maga egyszerű módján elfogadta Jézus ígéretét; „aki hallja és hisz, annak örök élete van!”
Így szégyenítve meg bennünket, akik bölcselkedésünkkel, csak azt merjük mondani: Hát igen, hallottuk, hogy van mennyország. Olvastuk, hogy be lehet oda kerülni. De hogy ki lesz ott, csak az Isten tudja…
Milyen jó lenne, ha többé nem kicsinyelnénk le ilyen kijelentésekkel Jézus áldozatát és nem szomorítanánk el a Szentlelket, aki mindent megtesz, hogy ehhez a fiúhoz hasonló őszinte hittel megragadjuk Jézust!
Ha hiszel, állj fel! Húzd ki magad! És felemelt fejjel mondd ki:
Én is ott leszek!
Szerző: Szilárd
Ma, egy szociális otthonban dolgozó lelkipásztor történetét szeretném megosztani, aki enyhén és középsúlyosan sérült fiataloknak tartott hittant, igyekezve mindig olyan egyszerűen fogalmazva és megkapóan elmesélni a Biblia történeteit, hogy minél több megragadjon ezekben a gyerekekben.
Ahogy végigvette velük az evangélium eseményeit; Jézus születését, tanításait, gyógyításait, keresztútját, halálát, feltámadását, beszélt nekik a mennyországról és az örök életről is.
Majd feltette a kérdést; Gyerekek! Mit gondoltok ki lesz ott a mennyben?
Egy fiúcska jelentkezett és dadogva mondta: O-o-ott le-e-esz I-i-i-sten.
Nagyon jó, Isten valóban ott lesz, de vajon lesz ott más is?
Ekkor egy kislány jelentkezett; Igen, ott lesz Jézus is!
Bizony – helyeselve bólogatott a lelkész – Jézus, aki értünk meghalt és feltámadt, Ő is ott lesz.
S ekkor felállt az egyik fiú. Kihúzta magát és azt mondta: Én is ott leszek!
Én is ott leszek! – mondta ez a szellemi fogyatékos fiú, aki mit sem tudva a hit és cselekedetek teológiai összefüggéséről, csupán a maga egyszerű módján elfogadta Jézus ígéretét; „aki hallja és hisz, annak örök élete van!”
Így szégyenítve meg bennünket, akik bölcselkedésünkkel, csak azt merjük mondani: Hát igen, hallottuk, hogy van mennyország. Olvastuk, hogy be lehet oda kerülni. De hogy ki lesz ott, csak az Isten tudja…
Milyen jó lenne, ha többé nem kicsinyelnénk le ilyen kijelentésekkel Jézus áldozatát és nem szomorítanánk el a Szentlelket, aki mindent megtesz, hogy ehhez a fiúhoz hasonló őszinte hittel megragadjuk Jézust!
Ha hiszel, állj fel! Húzd ki magad! És felemelt fejjel mondd ki:
Én is ott leszek!
Szerző: Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése