Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A hit bizodalom azokban, amiket remélünk, és meggyőződés a nem látott valóságokról.      Zsid. 11,1

Az igazi hit sziklaszilárd, Istentől munkált bizonyosság. A legnagyobbra vonatkozik, ami létezik: az élő Istenre és az Ő munkájára az embereken és az emberekben. Hitben biztosítja Isten a szegény bűnöst minden bűnének bocsánatáról, a Jézusért. Ennek annyira örül az ember, hogy nem tudja visszatartani ujjongását, s így kiált: "Kegyelmet találtam!" Mondhatnak mások, akik erről a kegyelemről semmit sem tudnak, amit akarnak. Nevezhetik képmutató farizeusnak, s minden gúnynevet ráakaszthatnak: ez nem rendíti meg. Isten az Ő Szentlelke által rendíthetetlen bizonyosságot munkál benne. A Jn. 9. azt beszéli el, hogy Jézus meggyógyított egy vakot. Ezt az embert Jézus ellenségei kihallgatásra hurcolták. Nem akarták elhinni neki, hogy valóban vak volt születésétől fogva, és hogy Jézus gyógyította meg. Azt akarták bebizonyítani neki, hogy ez lehetetlen. Azonban az embert ez egy cseppet sem zavarta. Az ellenség minden agyafúrtsága csődöt mondott a meggyógyult ember rendíthetetlen bizonyosságán, amely mellett szilárdan megmaradt: "Egyet tudok, hogy vak voltam és most látok". Az igazán hívőknek Isten megnyitja szemét olyan dolgok meglátására, amit mások nem látnak. Izraelből kémek mentek Kánaánba. Egyesek csak azt látták, ami a szemük előtt volt, óriásokat, égig érő erődítéseket. Két kém azonban látta azt, ami sem távcsővel, sem szemüveggel meg nem látható: "... eltávozott tőlük az oltalmuk". S a nagy népgyűlésen, ahol a hitetlenség dühe meg akarta kövezni őket, rendíthetetlenül megállva énekelték a hit énekét, amely végül is túlharsogta a hitetlen tömeg farkasordítását. Isten adjon nekünk ilyen szent határozottságot!